|
|
Szereplők:
-
Árpád
-
I. Vezér
-
II. Vezér
-
III. Vezér
-
IV. Vezér
-
V. Vezér
-
VI. Vezér
-
Árgrólszakadt
-
Tulaj
Színhely:
a jó édes anyaföld fával.
|
|
|
|
|
A fa tövében egy ágrólszakadt térdel és imádkozik. Mellette leszakadt ágak.
|
|
|
|
Ágrólszakadt:
|
A magyarok nyilasitól ments meg Uram minket, mer mi aztán megérdemljük!
|
|
|
|
|
Árpád s a vezérek jőnek. Ágrólszakadt csíkot húz
|
|
|
|
Árpád :
|
(énekel)
Boci-boci tarka, se füle, se farka, oda megyünk lakni, ahol tejet kapni.
(felhajt egy üveg Colát)
|
|
|
|
I. Vezér:
|
(leveszi szalmakalapját, megvakarja, majd visszateszi fejére)
|
|
|
|
|
Eddigelé bort ivott a magyar.Vajh mit szól a közvélemény, ha eléri a hir :
Árpád tejet iszik! Gondold el bölcs vezér, mit ír majd rólunk a Népszava!
|
|
|
|
Árpád :
|
(picinykéket böffentve a szénsavtól)
Frászt fogok én bort inni, mikor felemelték az árát! Boci-boci kecske, finom a
tejecske...
|
|
|
|
II. Vezér:
|
(eddig aludt, de megugrott a lova, s felébredt)
Nézzétek egy tejbár!
(belerúg a lovába. A ló összetörik, a vezér alszik tovább)
|
|
|
|
III. Vezér :
|
Ott a tulaj is, olyan besenyő fajta pofája van!
|
|
|
|
Árpád:
|
Hé öreg haver! Ki vagy?
|
|
|
|
Tulaj:
|
(magába roskadva)
Isa por és homu vogymuk.
|
|
|
|
Árpád:
|
Akkor gyere, igyál velünk Vogymuk öcsém! Aztán nem besenyő vagy-e?
|
|
|
|
Tulaj :
|
(kissé felengedve)
Egy fenét! Én vagyok a tulaj.
|
|
|
|
Árpád:
|
Na persze. És megy az üzlet?
|
|
|
|
Tulaj:
|
(felszabadultan)
Nincs...hehe...lába neki, hogy menjen. Hehehe!
|
|
|
|
II. Vezér:
|
(újra felébred)
Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog! Tararará! Lenin száz évvel ezelőtt is
élt... Lenin évmilliókkal ezelőtt is élt... Lenin egy ősember volt! ...
Tararará!...Tirarará! Még most is él Lenin! Én vagyok Lenin! Tirarará!
|
|
|
|
|
(hátára veszi IV. Vezért és kitántorog Amerikába)
|
|
|
|
Árpád:
|
(a tulajhoz)
Amiért ilyen szemét pofa vagy, lehonfoglalom ezt a tejbárat! Világos?
|
|
|
|
Tulaj:
|
De hát a 179 per időszámítás előtti 52. számú rendelet szerint...
|
|
|
|
Árpád:
|
Kuss fiam. De hogy lásd kivel van dolgod, adok érte egy lovat.
|
|
|
|
|
(a vezérek behoznak egy fehérre festett hintalovat)
|
|
|
|
Tulaj :
|
(kétségbeesésében hozzáfog egy akasztófát ácsolni)
|
|
|
|
Árpád :
|
Aztán van ebben a viskóban víz?
|
|
|
|
Tulaj :
|
(gyönyörködve szemléli művét)
nincs... csak tej.
|
|
|
|
Árpád :
|
És miben fürödtél, te szerencsétlen?
(felháborodásában fejbevágja a tulajt egy Colás üveggel)
|
|
|
|
Tulaj:
|
(szédelegve)
Kádban...medencében...
|
|
|
|
V. Vezér :
|
(jóindulatúan üvöltözve)
Miféle medencében te ütődött!
|
|
|
|
Tulaj :
|
(sírva)
A Kárpát-medencében.
(összeesik)
|
|
|
|
|
A VI. Vezér a Tulajt ráköti egy fehér lóra s kiviszi mindkettőt. A II. Vezér
idegenbeszakadva visszajön, s egy gumitehenet tol maga előtt.
|
|
|
|
II. Vezér:
|
Ihatni tejet Árpád! Hogy adod az árpád?
(röhög)
|
|
|
|
|
Árpád odamegy a tehénhez, fejni kezdi, de tej nem jön.
|
|
|
|
Árpád :
|
A fene egye meg! Mi a neve ennek a dögnek?
|
|
|
|
II. Vezér :
|
Rigó.... Sej rigó, rigó, részeges ló...
(félrehúzódva röhög tovább)
|
|
|
|
Árpád :
|
(elbúsúlva)
Fejhetek én egy madarat! De mit fogunk így inni?
|
|
|
|
|
Bánatukban felvágják ereiket és egymás vérét isszák. Mikor ezzel végeztek,
elhaláloznak.
Ágrólszakadt visszajön, felmászik a fára, de újból leágrólszakad.
Kétségbeesésében
felakasztja magát.
|
|
|
|
II. Vezér :
|
(megindultan)
Szomoró az itóka, ha feletted a bitófa. Porrá lesz kit anya nemzett, éljen,
éljen, a nemzet
(röhögve idegbeszakadt)
|
|
|
|
|
A hintaló egyedül marad. Bánatában leül dominózni.
|
- V É G E -
|
