A szegény ember és a király
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, ahol még a párhuzamosok sem
találkoznak a végtelenben, éldegélt egy szegény ember. Ez az ember olyan
szegény volt, hogy még azt sem tudta, milyen nagy a GDP évi növekedése.
Az egyik nap azt mondta a király.
- Nem járja, hogy én dolgozom, mint szorgos szú a fában, teszem az egyik jót a
másik után, az a fránya szegény ember meg azt sem tudja, hogyan nő a hazai
nemzeti össztermék! Tessék ezen változtatni!
- Küldjünk szét madarakat - javasolta a Harmadik Tanácsadó -, amik majd hírét
viszik a mi királyunk hatalmas jóságának!
Szélnek eresztettek hát ezer meg ezer madarat, szép színeseket, pirosakat,
fehéreket meg zöldeket, hogy vigyék a hírt, de izibe.
- Hurrá szabadok vagyunk! - mondták erre a szép szabad madarak, és szépen
szanaszét röppentek, ki merre látott, de eszükbe sem jutott a király jóságát
hirdetni. A szegény ember meg továbbra sem tudott meg semmit a GDP-ről.
- Készítsünk egy kék füzetet! - javasolta a Második Tanácsadó. - Abban aztán
leírhatjuk, hogy mindenki hazudik, aki azt mondja, hogy hazudunk, amikor azt
mondjuk, hogy ők hazudnak, amikor azt mondják, hogy a királyunk rossz király!
- És mi lesz a GDP-vel? - türelmetlenkedett a király. - Mit tud meg a GDP
növekedéséről a szegény ember?
- Mindent, felséges uram - győzködte a tanácsadó. - Megtudhatja, hogy mennyit
javult a GDP növekedése amióta nem csökkent, meg azt is, hogy a gázzal hajtható
búgócsiga üzemelési költsége sem több, mint régen.
- És miért kék legyen a füzet?
- A színes madarak nem jöttek be, próbálkozzunk most a kékkel! Mintha csak az
ég kékjében tükröződne vissza a boldog alattvalók szemének vidám csillogása!
És így tettek. Ám a kék füzetektől sem lett okosabb a szegény ember. Igaz,
kicsivel több lett a tüzelője.
- Menjünk el vidékre magunk! - javasolta ekkor az Első Tanácsadó. - Csináljunk
egy kihelyezett királyülést valahol távol! Hiszen az előző király is így tett!
Nosza, az egész királyi udvartartás levonult vidékre. Ettől azonban a szegény
ember nem lett se gazdagabb, se okosabb. Még tojással se volt kedve dobálni,
mert még az se volt neki. Persze ez nem olyan nagy baj, dobált az, akinek volt.
Az a fránya GDP meg azóta is hiába nő és nő, lassan már akkora lesz, mint
egy hatalmasra nőtt luftballon, a szegény ember mégsem vesz észre ebből
semmit. Hiába no, igazán csökönyösek ezek a szegény emberek!
- Nem lesz ez így jó! - dugták össze a fejüket végül a tanácsadók. - Lehet, hogy
mégse jó király ez a mi királyunk? Talán le kéne váltani...
Megneszelte tervüket a király, aki ettől úgy elkedvetlenedett, hogy bánatában
messzire
hajította a koronáját. Az meg csak gurult, gurult, igaz, nem sokáig,
mert valaki
sportos lendülettel lehajolt érte, fölvette, és a fejére tette.
A jobboldali fej meg azóta is csendesen üldögél valahol, és vár.
Lehet, hogy eljön még egyszer az ő ideje?
