"Tarkaságok ezek a könyvek, akár a borítók, és átszövi mindegyiket a leleményes humor. Jók a történetek, barátainkká válnak a derekas illetők, szurkolunk a gonoszak ellen - s nekem nem szabad ismertetnem a regény-forma elbeszélésfüzér egyetlen csattanóját sem. Van ilyen, sok!"

Tandori Dezső


"A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző. De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke között."

Szegő András  


"Kevésbé ismert talán, mint Böszörményi, de Tarcsai Szabó Tibor szöszölményi
- amelyben zsurgaborlók, krikszkrakszevő tevék, és egyéb furcsa figurák bukkannak fel egyre -
szintén új színt visznek e nagy elegybelegybe."

Varró Dániel  

 

Í R Á S O K


Megjelent

Az állat én vagyok

című könyvben


A király és a Big Brother




Élt egyszer egy király, aki olyan sokat nézte a Big Brothert, hogy egészen beleszomorodott. Csak sírt-rítt egész ülő és álló nap. Végül aztán kidoboltatta az országban, hogy aki visszahozza a jókedvét, az elnyeri fele királyságát és fele ségét! Érkeztek is az ország minden részéből a különböző jött-mentek, de alighogy jöttek, már mentek is, mert bizony egyiknek sem sikerült felvidítania a királyt. Be kellett hát látnia az udvar népének, hogy itt már nem segíthet más, csak egy meghívásos közbeszerzési pályázat. Meghívták tehát a messze földön híres tanácsadót.
- Balra, jobbra, le és felséges királyom, azért vagyok én a messze földön híres tanácsadó - mondta büszkén a messze földön híres tanácsadó -, mert pontosan tudom, mire van szükséged!
- És mire van szükségem? - hüppögött a király.
- Vidámságra - mutatott rá a messze földön híres tanácsadó, majd felvette tiszteletre méltó tiszteletdíját, és távozott. (Hiszen tudjuk jól, hogy a közbeszerzés arról szól, hogy aki benne van, az közbe' szerez.)
- Az ám! - ámult el a király, s ettől olyan szomorú lett, hogy kihullott az összes szőre.
- Vidámságot kell csinálni a királynak! - adta ki a jelszót a helytartó, akinek az volt a dolga, hogy vigyázzon a király helyére amíg távol van, nehogy elfoglalja valaki. - Bízzuk meg vele a király mágikus erejű sógorát!
- Vidámságot nem lehet csinálni, annak belülről kell jönnie, mint az építő kritikának - mondta a király mágikus erejű sógora, - ám én tudom, hogyan lehet vidámságot csalni a király szívébe!
- És hogyan?
- Ki kell kapcsolni a tévét!
Kikapcsolták.
A király ettől még bánatosabb lett, és még a füle is könnyezni kezdett.
Néhány milliós végkielégítéssel elbocsátották hát a király mágikus erejű sógorát, és a visszakapcsolt tévé előtt ülve tovább vártak a csodára.
A csoda helyett azonban a díjbeszedő jelentkezett a királynál.
- Uram-királyom, nem tudom, hogy vidíthatnám fel ségedet, de azt tudom, hogy nem fizette ki a palota villanyszámláját. Sürgősen pótolja hát, mert ellenkező esetben úgy kikapcsoljuk az áramot - sőt még a béramot és a céramot is -, hogy csak úgy ketyeg. Nem lesz aztán több Big Brother!
Meg is rémült erre az udvar népe! Odaadták gyorsan a díjbeszedőnek a király összes megtakarított Porschéjét meg felügyelő bizottsági tagságát, és útjára engedték, csak a ramokat hagyja békén!
A király meg pityergett tovább megállás nélkül, mint egy beragadt csengő.
Az emberek már szinte lemondtak arról, hogy egyszer újra vidám uralkodójuk lesz, mikor a helytartónak váratlanul nagyszerű ötlete támadt:
- Alakítsunk kuratóriumot!
Gyorsan alakítottak hát egy kuratóriumot. A legélelmesebbek, nevezetesen az ácsok, a szakácsok, a takácsok, a virgácsok és a pilácsok úgy határoztak, hogy akinek nem ács-csal végződik a mestersége, nem is kerülhet be a kuratóriumba. Ebből aztán nagy kalamajka kerekedett. A színészek, építészek, szemészek, sebészek, révészek meg kérészek úgy megsértődtek, hogy csak egy ellenkuratórium létrehozásában tudtak megvigasztalódni. A két testület aztán heteken keresztül veszekedett, hogy melyik az itim, itimebb és a legitimebb, s már arról is megfeledkeztek, hogy miért is jöttek létre.
A királyt azonban valahogy ez sem derítette jobb kedvre, pedig lassan már az egész ország ezen röhögött.
A sok bánatnak végül a TV2 producere vetett véget, aki megjelent a király előtt, és bejelentette, hogy vége van a Big Brothernek. Ez ugyan nem volt igaz, de a király annyira megörült neki, hogy kizöldültek a hajhagymái. Gyorsan a producernek adta fele királyságát és fele ségét, majd némi megfontolás után lecsapatta az összes fejüket, nehogy bárkinek is még egyszer eszébe jusson ilyen borzalmas tévéműsort csinálni.
Azóta boldogan él, mert sosem hallott még a Való Világról…
Hej, ha mi is, ha mi is úgy lehetnénk!