Javaslatok a működés vonatkozását illetően

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák!

Sok gondolat fogalmazódása hangzott már itt el a különböző fórumokat figyelembe véve a működésre való tekintettel.

Én is hozzászólnék, ha megengeditek, a példa okán.

Szerintem éppen ideje, hogy ezt megbeszéljük, mert ami most benne van, azt nem érdemes továbbvinni, úgy gondolom. Az ilyen válságos helyzetben nincs értelme a gondolatokat külön-külön széthúzni, ha értitek, mire gondolok. Szerintem az a jó irány, ha együtt megfogalmazva a kérdéseket, amit mindannyian vélünk, az a jó. Erről csak azt tudom mondani, hogy javasolnám mindenképpen, döntsük el, amit megbeszélünk, és akkor nem tévedhetünk el nagyot.

Tehát: elsőképpen pro prímó alapján szükségesnek tartom a működési kérdéseket. Ezek itt most mindenképpen a legfontosabbra gondolok! Mert végre nem lehet kivételt tenni, vagyis hogy amit megállapodunk, az elsősorban úgy legyen! És nincs így meg úgy, senkinek! Igenis fontosnak tartom, hogy ne beszéljünk folyton az eseti ügyekről, ami már sokszor felmerült, hogy ami másképpen van, az ne úgy legyen!

Másodszor: a szervezeti megoldások halmazában kell igazodni alapvetően. Mármint hogy nem mindegy ugyanis az irányítás. Erről hosszasan lehetne vitázni, de érdektelen, amit gondolunk, mert elsősorban a megoldás, amiben van a lényeg. Hogy elfogadjuk, aki lesz, és amit akar, akkor azt együtt kell csinálni! Mindegy, ki mit gondol erről, ha már a döntés van! Erről nem is vagyok hajlandó, még csak általában sem, mert az mindent felborítana, és ezt nem hagyhatom! És szerintem senki, aki a felelősség vállát nyomja!

Harmadszor: a pénzügyi dolgok. A likvidilitást azt meg kell biztosítani! Akármi áron, ha szabad így fogalmaznom. Mert teljességgel irreleváns, aki erről gátat szab! Nincs értelme megoldásról beszélni, ha hagyjuk, hogy az elherdált lehetőségek fokozzák a végletekig!

A negyedik dolog csak látszólag lényegtelen a felszínét nézve, de a mélyben közben ott dübörögnek a láthatatlan gyökerek! Amely nem más, mint a cselekvési terv, ami működési stratégiánk kulcsát nyitja! Mert magában, ha belenéz, mindenki tudja, hogy csak ez lehet jól bevált taktikánk gyümölcsének kovácsa! Erről pedig nem lehet egyénieskedni! Igenis a kollektív bölcsesség elvét kell eldönteni a viták során, és itt is azt tudom javasolni, aminek a hasznát élvezhetjük. És nem csak mi, hanem mindent összevetve végülis valamennyiünknek!

Nem könnyű a kérdés, amire választ kell biztosítani, mert hacsak nem fogunk össze, az eredményesség rovására kell gondolnunk. És itt nem babra megy a megoldás! Végső soron az a jövőnk kulcsa, ha nem másban látjuk a magunk kárát. Vegyük végre tudomásul, hogy akkor sem lehetünk tekintet nélkül a főáramlati érdekekre, ha magunk jutunk abba a helyzetbe! Mert itt most nem az egyén, hanem a kollektívát kell előtérbe helyezni a fő csapásirányba! Ahová együtt kell eveznünk, méghozzá szemellenző nélkül!

Javaslom tehát, hogy állítsunk fel egy bizottságot, amely mindezt, ami már sokszor felmerült, együtt kezeli az összes ismeretek szerint. Egy olyan grémiumot, akiben nemcsak megformálódik a kérdés maga, de a jövőre is érdemben válasz található!

Én erre gondolnék dióhéjban. De az egyértelműséget tekintve megjegyzem, hogy ha a tisztelt egybegyűlteknek mégis más megoldásban látják a megoldást, akkor természetesen hajlandó vagyok csatlakozni a többség iránt. De mindenképpen csak az említett feltételek vonulatában való tekintettel!

Tisztelettel megköszönöm a hallgatóságot, és kívánok további eredményekben és pozítív gondolatokban gazdag továbbvitelt a folytatásban!