Midőn egyszer homokos, szomorú, vizes síkra értem, elgondolkodtam, hogy mi
lehet az, ami ha én vagyok, akkor az nem más. Kis töprengés után rájöttem, hogy
ez az önazonosság.
Más oldalról megközelítve az önazonosság egy olyan egyenlőség, amelynek az
egyik fele én vagyok, a másik feléről pedig annyit tudunk, hogy ott is van
valami, ami nem más. Ez a valami nem lehet egyenlő 0-val, mert az azt
jelentené, hogy nem létezem, és ezt tapasztalati okokból elvetem.
Matematikailag az önazonosság az alábbi képlettel ábrázolható:
x=y ahol y nem egyenő 0.
Ebből következően x sem lehet egyenlő 0-val, különben nem beszélhetnénk
egyenlőségről.
Mindezekből több dolog levezethető. Ha sem x, sem y nem egyenlő 0-val, akkor:
-
osztható vagyok saját magammal (aminek egyelőre csak matematikailag van
értelme, de később látni fogjuk, hogy ez mit is jelent valójában),
-
magammal való osztás esetén eggyé válok (hiszen x/y=1).
Egyelőre ne foglalkozzunk azzal, hogy mit jelent a matematikai egyenletből
levezethető, de hétköznapi szinten nem értelmezhető kérdés (mi is a magammal
való osztás). Inkább vizsgáljuk meg, hogy ez hova vezet, és ez majd magától
megadja a választ az előző kérdésre is.
A fenti képlet nyilván minden emberre igaz. Vagyis minden ember eggyé válik a
saját magával történő osztás esetén, ami annyit jelent, hogy ilyen esetben minden
ember azonossá válik a többi önmagával osztott emberrel (hiszen mindenki az 1
értéket veszi fel).
De mikor lesz az ember tökéletesen azonos a többi emberrel? Mivel a születés pillanatától a
halál bekövetkeztéig minden ember más, az azonosság csak az ezeken kívül
intervallumokban lehetséges:
-
a születés előtt,
-
a halál után.
Hogyan értelmezhetjük a születés előtti időszakot? Ekkor még nem léteztünk,
tehát ekkor még biztosan nem tudtuk osztani magunkat saját magunkkal. Ez
matematikailag is alátámasztható: a születés előtti időszak a 0 állapot, és
tudjuk, hogy 0-val nem lehet osztani.
Ebből következően csak a halál utáni időszak lehet a vizsgálatunk tárgya. Ebben
az esetben az osztás még az élet során bekövetkezik. Ennek eredményeképpen jön
létre a halál és alakul ki az 1-es érték, azaz a halál utáni állapot. Megkaptuk
tehát a feleletet korábbi kérdésünkre: az önmagunkkal való osztás nem más, mint
maga a halál, amely az 1-es értéket, vagyis a halál utáni állapotot idézi elő.
Összefoglalva tehát: a 0 a születés előtti időszakot, az 1 pedig a halál utáni
időszakot reprezentálja, az élet maga a 0 és az 1 közötti intervallumban
helyezkedik el.
De ha az egész létezést leírtuk ezzel a két számmal (és a köztük lévő
intervallummal, ami maga az élet), akkor mit jelentenek a 0-nál kisebb és az
1-nél nagyobb számok?
Erre kétféle válasz adható:
-
semmit. Az életet véges, a halál pedig végleges és visszavonhatatlan, ezért
ebben a rendszerben csak a 0 és 1 az egyedüliként értelmezhető számok. Vagyis a
modell a kettes számrendszerrel írható le, amelynek jegyei a 0 és az 1. Az
egyén szempontjából az élet előtt nincs semmi, miként a halál után sincs
folytatás. A kettes számrendszer tehát értelemszerűen tagadja a halál utáni
életet a mennyben és a pokolban, vagyis végső soron tagadja Isten létét.
-
az előzőekből következően a többi szám(rendszer) Isten létével kompatibilis
és mindazzal, ami ebből következik.
A kettes számrendszert használó számítógépek tehát ateisták. Az ember viszont
nem a kettes számrendszert használja, ezért eleve elrendeltetett módon hívő
lélek. Persze tudjuk, hogy vannak kivételek, így az emberek között is vannak
istentagadók, s bár a számítógépek között jelenleg nem tudunk istenhívőről,
ennek előfordulását sem zárhatjuk ki.
A címben megfogalmazott kérdésre tehát megtaláltuk a választ, amiként sikerült
az önazonosság fogalmát is matematikai síkon értelmezni. És ha már tisztában
vagyunk saját magunkkal, az élettel és a halállal, akkor könnyebb szívvel
tehetjük fel a lét egyéb fontos kérdéseit.
Majd a következő hiánypótló tanulmányban.