|
|
Fohász a rossz költőhöz
Sületlenül odasülve
sorokká is nemesülve
ömlengenek szép szavak.
Költeménynek látszanak.
De nyers a vers, és nyúl a nyál.
Az ész megáll, a faj kihal!
Mennyi furcsa kancsi hal
meg görbe-gurba szómajom
mi sírva durva sírba nyom!
Rám oson, de rémesen.
Nincs egyetlen ríme sem?
S ha rímmel-ámmal találok
az iszony-viszony: halál-ok.
Az én bajom, mit jaj-rajom
ma formabontva ont az égre:
érjen véget a kín már végre!
Ó, te kötetlen kötetből is
díszruhát öltő Költő!
Kéretlenül vagy ha kérlel
s netán művet is megérlel
az ihlet dőre szele
a kába kőbe bele
ne vésd olyan mélyen!
Hajítsd el egy éjen
az egészet
az enyészet
lyukába:
a kukába!
|
|
|
