A darab írója, Sanyó Virgil I. zs. osztályos tanuló eme kis gyöngyszemmel üstökösként evezett be az irodalom rögös útjára. Hazánk e fiatal, ám tehetséges írókat tanulmányozó drámásza a szürrealizmus képviselője. Ezt megfigyelhetjük A tatárok járása című alkotásában is, amelyből teljesen kiszűrte a realizmust. A fiatal író remek érzékkel rúgja fel az idő, tér és cselekmény hármas egységét, és ragyogó eszközökkel ábrázolja a fejlődést, mely során IV. Béla a sámlin játszadozó emberből második honalapítóvá válik. A bajban is erős tud maradni, amit a fekvőtámaszokkal bizonyít. A fiatal író találóan szimbolizálja a régi és az új harcát a ló és a kisvasút ellentétével. A lebilincselően izgalmas dráma befejező része - a vasút utáni kutatás - egy olyan út keresésének jelképe, amely szilárd, mint a vas. Végül pedig döbbenetes erejű, szívbe markoló befejezés tetőzi ezt a világirodalomba is új színt hozó gyöngyszemet. A távoli kecskemekegés közben belénkhasít a felismerés: jobb lett volna inkább moziba menni!