Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, akinek született három leánya.
Az idősebbek se voltak éppen rondák, de a legkisebb olyan szép volt, hogy a
Ciffel tisztított, ragyogó tűzhelyre lehetett nézni, de rá nem.
Mikor felcseperedett, hozzáfogott egy hosszú távú projekt kidolgozásához.
- Hamarosan elrabol a sárkány - tervezgette lelkesen -, aztán jön a bátor
királyfi, legyőzi a rút, gonosz és félelmetes fenevadat, és elvesz feleségül.
Övé lesz a fél királyság, sőt, ha eltartási szerződést kötünk a szüleimmel,
akkor akár az egész is, és boldogan élünk, míg meg nem halunk!
Így ábrándozott a legkisebb királylány, egészen addig, míg meg nem született a
negyedik királykisasszony.
Akkor a harmadik lány sírva fakadt.
- Micsoda dolog ez! - potyogtak a könnyei. - Így most már nem én vagyok a
legkisebb királylány! Nem engem fog elrabolni a sárkány és megmenteni a
királyfi, sőt még a fél királyság is oda!
Tudnivaló ugyanis, hogy egy mesében csak a legkisebb lánynak van csodálatos
élete, a többiek mind egy Csehov mű szomorú és unalmas sorsú vidéki szereplői
lesznek.
A negyedik lány viszont nagyon boldog volt. Vidáman röpködött a levegőben, mint
egy pillangó. (Az ilyen történetekben ugyanis a pillangók mindig roppant
vidáman röpködnek.) Egészen addig, míg meg nem született az ötödik lány is.
Nővérei bánatán okulva, ő már kicsit óvatosabb volt.
- Édesapám, édesanyám! Abba kéne már hagyni ezt a gyermekáldást! - kérlelte
szüleit felvilágosultan. - Elvégre fogamzásgátlás is van a világon!
- Mit nem beszélsz, te gyermek! - hüledezett az apja. - Ki hallott már olyan
mesét, amelyben fogamzásgátlót használ a király! - azzal rögtön hozzálátott,
hogy kibővítse portfólióját egy újabb utóddal.
Hamarosan meg is született a hatodik leánya.
Ezt már nem nézhették tétlenül a pórul járt nővérek. Rövid helyzetértékelés
után fogták magukat, és megfojtották a csecsemőt.
- Nagyszerű! - örvendezett az ötödik lány. - Most már végre enyém lesz a
királyság!
Ám nem így lett, mert megfojtották őt is. A negyedik se örülhetett sokáig a
szép jövő ígéretének, mert lelökték a hegyről. A harmadik lány egy folyóban
lelte halálát, a másodikkal pedig egy import pirospaprika-őrlemény végzett.
Igazán nem lehet mondani, hogy fantáziátlanok voltak ezek a királylányok.
Az elsőszülött királykisasszony egyedül maradt.
És akkor jött a sárkány. Rút volt, gonosz és félelmetes. Tüzet okádott. Ha
elrontotta a gyomrát egy zsírosabb falattal, akkor mást is. Ránézett a
megmaradt lányra, és azt kérdezte: - Ez már kicsit öregecske. Hol a legkisebb?
- Én vagyok az egyedüli és a legkisebb - válaszolta a királylány, és csak úgy
repesett a szíve, hogy végre elrabolják.
A sárkány azonban csak ingatta a fejét.
- Nem lehetsz legkisebb, mert nincs nálad nagyobb! Egyszóval kellesz a
kutyának, de nem nekem! - azzal elrepült egy másik királyságba.
A történethez hozzátartozik még, hogy később valóban jött egy kutya, de annak
se kellett a királylány.
Egy szép nap azonban eljött a bátor királyfi, és kereste a sárkányt.
- Itt vagyok, szerelmem! - libbent elé a királylány. - Végre az enyém leszel,
míg a halál el nem választ! Tiéd a kezem és fél királyságom!
- Valóban éppolyan ronda vagy, mint a sárkány - felelte a királyfi -, de én
mégis őt keresem! Tartozik nekem öt lepedővel!
Mivel a sárkány már hetedhét határon is túljárt, a királyfi robogott utána.
Az elsőszülött lány pedig azóta is az apja nyakán ül, és sóhajtozik.
A király első kétségbeesésében kitépte a fél szakállát, majd rövid tanakodás
után hozzáfogott a másik feléhez.
Nem tudni, mihez kezd, ha azzal is végzett…
