"Tarkaságok ezek a könyvek, akár a borítók, és átszövi mindegyiket a leleményes humor. Jók a történetek, barátainkká válnak a derekas illetők, szurkolunk a gonoszak ellen - s nekem nem szabad ismertetnem a regény-forma elbeszélésfüzér egyetlen csattanóját sem. Van ilyen, sok!"

Tandori Dezső  



"A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző. De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke között."

Szegő András  


Az író humorral és bölcsességgel átszőtt meséi élvezetesek, mulatságosak, izgalmasak, alkalmasak arra, hogy felébresszék a gyerekek kíváncsiságát és fejlesszék intellektusát, vagyis maradéktalanul megfelelnek a "jó mese" kritériumainak.

Boldizsár Ildikó  

Öné lett rajz Könyvek Mesék Abszurdok Feldolgozások Ezt írták Galéria
Megjelent

Az állat én vagyok

című könyvben




A hat buta kisliba



Hol volt, hol nem volt, valahol messze, a Tiszán innen, Dunán túl, élt egyszer egy anyóka, s neki hat szép kislibája. A libák minden reggel elmentek fürödni a tóra, és este hazatértek az anyókához. Talán még ma is így élnének, ha az egyik napon azt nem mondja az egyik kisliba.
- Meddig fogunk így rabságban élni? Meglátjátok, egyszer az anyóka fazekába kerülünk mind! Két út áll előttünk: a rabság, vagy a szabadság útja. Legyen rab az öregasszony, mi pedig szabadok! Tehát fussunk, ahogy csak tudunk!
Este aztán hiába várta az anyóka a kislibáit. Kiállt hát a kapu elé és kétségbeesetten kiabálni kezdett.
- Gyertek haza, libuskáim!
- Nem megyünk! - kiabáltak vissza a kislibák.
- Mért nem jöttök, libuskáim?
- Nem merünk!
- Mitől féltek, libuskáim?
- Farkastól - harsogták kórusban a libák, és jót nevettek a becsapott anyókán.
Az anyóka azonban nem volt rest, gyorsan előkapta szitáját, és átlátott rajta! El is határozta nyomban, hogy visszaszerzi kislibáit.
Eközben a hat buta kis jószág vidáman menetelt az erdőben, csak úgy zengett dalolásuktól a környék.

'' Nem félünk a farkastóóól, farkastóóól, farkastóóól. Nem bánt az, csak megkóstóóól, megkóstóóól. ''
Amint így hancúroztak, hirtelen előttük termett az anyóka, farkasnak öltözve. A libuskák rémülten futásnak eredtek, az anyóka meg utánuk! Rohantak, rohantak, ahogy csak a lábuk bírta, mígnem egyszerre csak elébük toppant az anyókának álcázott farkas! Megörültek a libák nagyon, s gyorsan odafutottak hozzá, hiszen azt hitték, hogy az anyóka.
A farkas pedig felfalta őket egytől egyig.
A gyanús zajokra odakíváncsiskodott a vadász. Lekapta válláról a puskáját és gyorsan lepuffantotta az anyókát, akiről azt hitte, hogy farkas.
Mikor észrevette tévedését már késő volt, a farkas bekapta őt is.
Telhetetlenségére rá is fizetett azon nyomban. A gyomra nem bírta el a hirtelen megterhelést, és kipukkadt, mint egy luftballon. Kimászott belőle a vadász és sorban a hat kisliba. Az anyókát ugyan már nem tudták feléleszteni, de hát egy mesében néha még ilyen csúfság is megtörténik.
A derék vadász gondozásába vette a hat kislibát, akik azonban megszöktek tőle is, mert ilyen volt a vérmérsékletük.
Azóta nem hallottam többet róluk, de ha megpillantok valahol egy anyókának öltözött farkast, mindig eszembe jut ez a kedves történet.