"Tarkaságok ezek a könyvek, akár a borítók, és átszövi mindegyiket a leleményes humor. Jók a történetek, barátainkká válnak a derekas illetők, szurkolunk a gonoszak ellen - s nekem nem szabad ismertetnem a regény-forma elbeszélésfüzér egyetlen csattanóját sem. Van ilyen, sok!"

Tandori Dezső  



"A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző. De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke között."

Szegő András  


Az író humorral és bölcsességgel átszőtt meséi élvezetesek, mulatságosak, izgalmasak, alkalmasak arra, hogy felébresszék a gyerekek kíváncsiságát és fejlesszék intellektusát, vagyis maradéktalanul megfelelnek a "jó mese" kritériumainak.

Boldizsár Ildikó  

Öné lett rajz Könyvek Mesék Abszurdok Feldolgozások Ezt írták Galéria

Az elvarázsolt város

- meseregény - 		Színes illusztráció: Kalmár István
Ciceró Kiadó, 2005.

Az elvarázsolt város a Micsoda város! című kötet folytatása, amely önmagában is élvezhető. A meseregényben egy különleges város, Mesélnek lakóit láthatjuk viszont: Talabért, Kardoszjánoszt, Lustapusta Zörömbörömöt, Halljakendet és a többieket.
Kicsit suta, kicsit ügyefogyott, ám szeretnivaló hőseink különleges varázslat áldozataivá válnak, akiknek megmenekülése érdekében a mesék világának sok-sok szereplője a bajbajutottak segítségére siet. A boszorkányok, varázslók, tündérek mellett olyan különleges figurák is részt vesznek a gaz Hakinyiti Becsuki elleni küzdelemben, mint a bimbambuszok vagy a krokodilmadár.
Kalmár István illusztrációi tökéletesen harmonizálnak a mesék hangulatával; rajzainak groteszk humora és bája még élőbbé teszi az olvasó vizuális fantáziáját amúgy is megmozgató szöveget. (Cicero Kiadó)




Borzasztó veszedelem...
- részlet a könyvből -

Kardoszjánosz a Legfőbb Hivatal előterében ácsorgott, és a hirdetményeket böngészte. Merengését egy különös férfi érkezése szakította félbe. Hosszú fekete lebernyeget viselt, ami szinte teljesen eltakarta a testét. Nem is látszott ki belőle más, csak egy hatalmas könyv, amelyet az idegen a hóna alatt cipelt.
- Derűs, szép napot kívánok! - köszöntötte a hirdetőtábla előtt álló Kardoszjánoszt illedelmesen.
- Jó napot - dadogta Kardoszjánosz, és megbűvölten meredt a férfi kezére, amely az óriási könyvet tartotta. Nem is kéz volt az, hanem inkább egy bábu. Kis szoknyácska ölelte körül a testét, amelyből két apró ujj és egy nevető, vidám fej nőtt ki.
- A város főhivatalnokát keresem - szólt az idegen.
- Igen... nos...
- Jó napot, jó napot! - csörtetett elő ekkor az egyik szobából egy főhivatalnok kinézetű egyén, és barátságosan hátba veregette az idegent. - Hallom engem keres. Halljakend vagyok, nagytiszteletű szolgálatára.
- Nagyszerű! - élénkült fel az idegen. - Az én nevem: Hakinyiti Becsuki.
- Örvendek - bólogatott Halljakend. - Igazán örvendek. Nos, miben segíthetek? Mert azért állunk itt a város eme kis őrhelyén, hogy segítő kezet nyújtsunk minden bajba jutottnak, aki felkeres. Elkóborolt a macska? Elromlott a kilincs? Egyéb nem várt események rémsége bomlasztja idegeit? Nos, itt vagyunk mi! Mert ránk mindig számíthat a bajba jutott polgár, biztosíthatom! Szóval, életének melyik virágát fenyegeti a hideg tél lelketlen fuvallata?
- Khm - köszörülte a torkát Hakinyiti Becsuki, aki nem számított ilyen kimerítő ismertetésre a város bajainak orvosolása terén -, nos én azért jöttem, hogy feltárjak Ön előtt egy veszélyt, ami a várost fenyegeti.    tovább...