Tarcsai Szabó Tibor második mesekönyve bebizonyította, hogy a Ciceró Kiadó nem érdemtelenül nyújtott segítséget a szerzőnek első könyve (Pamuhihőke és Sámsemék) megjelenéséhez. Az ismeretlenségből előbukkanó meseíró a tavalyi könyvhét felfedezettje volt, történeteit a gyerekek hamar megszerették, egyes mesékből még színi előadások is születtek. Az élvezetes, mulatságos, nyelvi leleményekben gazdag történetek valóban alkalmasak arra, hogy megmozgassák az ifjú olvasók fantáziáját, és arra buzdítsák őket, hogy továbbgondolják Össze-Vissza Erdő lakóinak életét.

Az álom keretei között játszódó kötet, A jajszárnyú fecsekerigó a mesebeli helyszín és a főszereplők azonossága révén az első kötet folytatásának tűnik, de sokkal több annál. A szerző sokkal felszabadultabban bánik a szövegekkel, ráérősebben mozog a szereplők között, több figyelmet szentel a jellemek kialakításának és bemutatásának, miközben meséiben felerősödik az ironikus és a kissé filozofikus hang. Már nemcsak nevetni lehet a történeteken, hanem elgondolkodni is.

Az Erdei Színház például miniatűr parabolája mindennapi konfliktusainknak, félelmeinknek – a különbség csupán annyi, hogy a mesében a szeretet még sok veszekedésre kínál megoldást A címadó mesében abból kapunk leckét, hogy miként torzíthatják el előítéleteink a józan észt még abban az esetben is, ha csak egy ártatlan madár megítéléséről van szó. Tarcsai Szabó Tibor világában jól megférnek egymás mellett a tündérmesék varázslatai és a modern technika eszközei: itt Meseország kapuját belépőkód nyitja, a kapuőrző és verseket író sárkány olvasószemüveget hord… De a fantázia szerepe is rendkívül fontos ezekben a mesékben: az egyik legsikerültebb mese a Bendegúz, a krikszkrakszevő teve például leheletfinom történet arról, hogy miként lehet egy rosszul megrajzolt tevét krikszkrakszokkal olyan erőssé hizlalni, hogy egyszercsak eltűnjön a papírról, és elinduljon társat keresni…

Az új kötet erősségei közé tartozik a fordulatos, izgalmas történetmondás éppúgy, mint a már ismert nyelvi leleményesség: az író képzelete kimeríthetetlennek tűnik az új szavak, fogalmak és nevek alkotásában. Szintén kiválóak a párbeszédek, jól dramatizálhatóak a szövegek, pergőek az események.