- Óriási ötletem van! - rontott be Sámsemék izgatottan Pamuhihőkéhez.
- Nocsak! És mi az? - kérdezte Pamuhihőke, akit óvatosságra intettek
Sámsemékkel kapcsolatos korábbi tapasztalatai. Ha barátja így lelkesedett
valamiért, akkor abból rendszerint nem sült ki semmi jó.
- Elhatároztam, hogy összebékítem az erdő állatait! - hadonászott Sámsemék. -
Amik egymást bántják, egymást üldözik, egymást falják!
- Igen? - nézett rá Pamuhihőke, de hangjában nem tündökölt az a lelkesedés,
ami Sámseméket oly jól láthatóan áthatotta.
- Bizony! - folytatta tovább Sámsemék az izgatott magyarázatot. - Nem lesz
többé egymás ellensége a Nyúl meg a Róka, nem fognak félni az állatok a
Medvétől, sőt, egyáltalán senki nem bánt majd senkit! - Sámsemék kerek feje
csak úgy piroslott gyönyörűségtől. - És tudod miért?
Mert megalakítom az Erdei Színházat! Én leszek a rendező meg az igazgató!
- Nagyszerű - szólt Pamuhihőke óvatosan. - És gondolod, hogy ettől majd
összebarátkoznak az állatok?
- Majd meglátod, Pamuhihőke! - mosolygott fölényesen Sámsemék. - Óriási
sikereink lesznek! Előadás előadást követ majd, a szereplők pedig messze földön
híresek lesznek. Az állatokat összekovácsolja majd a nagy siker, s eszükbe sem
lesz egymást gyűlölni.
- Értem... És mondd, Sámsemék, milyen darabot fogtok játszani?
- Hát... - itt Sámsemék egy pillanatra elbizonytalanodott. - Kalicskó ír egy
darabot nekünk.
- Mi? - kérdezte felháborodottan Pamuhihőke. - Kalicskó? Pont a gonosz Kalicskó?
- Mit csináljak - vonta meg a vállát Sámsemék tehetetlenül. - Ha egyszer ő az,
aki tud darabot írni.
- És miből gondolod, hogy Kalicskó tud színdarabot írni?
- Annyi mindent tud... Gonoszkodni... repülni... némán betoppanni... Miért pont
darabot ne tudna írni! Meglátod, ragyogó kis darab lesz! - győzködte Sámsemék.
- Persze - adta fel a hiábavaló küzdelmet Pamuhihőke. - Persze. - Bár élt némi
kételkedés a szívében, Pamuhihőke jobbnak látta, ha nem folytatja a meddő vitát
legjobb barátjával, akit láthatóan semmi sem tántoríthatott el nagyszerű
tervétől.
- No, akkor búcsúzom - paskolta meg barátnőjét vidáman Sámsemék, és mint a
gyorsvonat, elrobogott.
Néhány nap múltán Kalicskó elkészült a darabbal. Kezében egy nagy halom
papírral beállított Sámsemékhez.
- Kész a mű? - fogadta izgatottan a rendező.
- Kész - bólintott büszkén Kalicskó. - Íme!
Sámsemék remegő kézzel, mohón vette át a papírköteget, és megnézte az első
oldalt. Tétován pislogott néhányat, aztán sietve továbblapozott. Egyre
gyorsabban és gyorsabban pörgette a lapokat, majd végül elkeseredetten
Kalicskóra nézett.
- Mi ez, te Kalicskó?
- Mi lenne? - értetlenkedett a színműíró. - A darabzat maga. A mű.
- Ez? - rázta meg a papírhalmazt Sámsemék. Feje halványan pirulni kezdett. -
Ez? Hiszen nincs benne egyetlen szó sem! Csak krikszkrakszok! Vonalak és ábrák!
Színes pacnik!
- No-no! - ingatta fejét türelmesen Kalicskó. - Nem pacnizzuk le a művészetet!
Ez egy igazi modern színi darab, papírosra vetítve.
- Színi darab? Ha-ha-ha! - kacagott fel keserűen Sámsemék. - Hát hol van itt
leírva, hogy mit mondanak a szereplők? Hogy hol játszódik a cselekmény? És
egyáltalán: mi a cselekmény? - a kiváló rendező hangja itt elcsuklott, majd kis
híján összecsuklott maga Sámsemék is. Remegő kezéből kihullottak a
papírdarabok, és lágy lebegéssel beterítették kis kuckójának padlóját.
- Nagyon egyszerű - magyarázta Kalicskó, és elkezdte összeszedegetni művének
részeit. - Mint mondtam, ez egy modern darab. Ezért aztán úgy alkottam meg,
hogy a szereplők maguk alakítsák ki a cselekményt. Mindenki megkapja ezeket a
színes ábrákat, képeket, és ami arról eszükbe jut, azt mondják, és csinálják.
- És tudod, hogy nekem mi jut eszembe ezekről a krikszkrakszokról? - kérdezte
vészjósló hangon Sámsemék. Feje már olyan volt, mint egy jól megtermett cékla.
- Mi?
- Az, hogy vidd a darabodat, ahova akarod! És többé be ne tedd ide a lábad! -
üvöltötte el magát Sámsemék, és kilökte Kalicskót az ajtón,
papírostul, darabostul.
Néhány nap múlva azonban Sámsemék mégiscsak összehívta a színtársulatot.
- Figyelem, figyelem! - kiabálta. - Megkezdjük a próbát!
Az állatok lassan elcsendesültek, és várakozó tekintettel gyülekeztek a kiváló
rendező körül.
- Egy igazi erdei darabot fogunk eljátszani, melyet - itt Sámsemék egy kis
hatásszünetet tartott -, én írtam.
- Te? - csodálkozott a Pocok. - Nem Kalicskó?
- Nem - mondta Sámsemék, és az emlék hatására felborzolódott a hátán a szőr. -
Amit Kalicskó írt, az használhatatlan. Ezért aztán írtam egy másik darabot!
- Jól van, jól van, maradjatok már csöndben! - türelmetlenkedett a Róka. -
Inkább azt mondd meg már végre, hogy mit fogok játszani!
- Ha ennyire kíváncsi vagy, akkor felolvasom a szereposztást. Először is,
szükség lesz egy kakukkos órára - szólt Sámsemék, és a Bagolyhoz fordult. - Te
leszel a kakukkos óra!
- Én? - nézett nagy, kerek szemekkel a Bagoly. - És mi lesz a dolgom?
- Csak annyi, hogy amikor intek, akkor azt mondod: ''kakukk-kakukk, ütött az
óra''.
- Jó - bólintott a Bagoly, és mindjárt ki is próbálta. - Kakukk-kakukk, ütött
az óra!
- Ez az! - bólintott elégedetten Sámsemék. - Akkor folytassuk a szereposztást!
- A Rókához fordult. - Te leszel a Nyúl!
- Micsoda? - rökönyödött meg a Róka. - Hogy lennék én nyúl? Én róka vagyok, és
nem holmi ostoba nyúl! Ki hallott már ilyen zagyvaságot!
- Nem azt mondtam, hogy te egy nyúl vagy, hanem azt, hogy a darabban te játszod
a Nyulat.
- Sokkal jobban játszanám a Rókát - fortyogott önérzetesen a vörös. - Elvégre
mégiscsak egy róka lennék, vagy mi!
- A színháznak éppen az a lényege, hogy senki sem azt játssza, ami valójában -
oktatta Sámsemék. - Ha az orvost csak orvos alakíthatná, a beteget meg mindig
csak igazi beteg, akkor az nem is színjátszás lenne, hanem maga az élet. Az meg
senkit sem érdekel. Tehát nem te leszel a Róka, hanem a Nyúl!
- Én leszek a Róka! - düllesztette ki a mellét büszkén a Nyúl.
- Na, az aztán csodálatos lesz! - vicsorított dühödten a Róka.
- Miért? Azt hiszed nem tudok eljátszani egy ilyen buta, öntelt, semmirekellő
állatot, mint amilyen te vagy? - kérdezte fölényesen a Nyúl.
- Én meg majd megmutatom neked, hogy milyen ostoba, tehetetlen kis vakarcs egy
Nyúl! - ordította a Róka.
- Elég-elég! - kiabált Sámsemék. - Hagyjátok abba!
- Kérlek szépen! - húzta ki magát elégedetten a Nyúl, és peckesen átsétált a
színpad túloldalára. A Róka nem szólt semmit, csak tehetetlenül vicsorgott a
Nyúl után.
- Ha megnyugodtatok végre, akkor folytatom a szereposztást - mondta Sámsemék.
Szúrós tekintettel körbenézett, majd az orrára tolta olvasószemüvegét, és a
papírjaiba kukkantott. - A Pocok lesz a Medve.
- Nagyszerű! - ujjongott fel a Pocok. - Majd csak figyeljetek, hogy milyen
ragyogó Medve leszek!
- És én? - dörmögött a Medve. - Én mi leszek?
- Te játszod az Egeret.
- Egeret? - rökönyödött meg a Medve. - Csak nem képzeled, hogy hajlandó vagyok
holmi vacak egeret alakítani? Szó se lehet róla! Majd inkább én leszek a Kóbor
Vitéz!
Sámsemék felsóhajtott. - Miféle Kóbor Vitéz! A darabban nincs is Kóbor Vitéz!
- Ha nincs benne, hát bele kell írni, hogy legyen benne. - mutatott rá a Medve.
- És akkor majd az leszek én! A Kóbor Vitéz.
Sámseméket most már végképp elhagyta a béketűrés. Mérgében a földhöz vágta
papírjait, és kiabálni kezdett. - Nekem ne magyarázd meg, hogy mi kell a
darabba! Én írtam, én tudom, hogy mi kell bele! Kóbor Vitéz pedig nem kell
bele, ezért aztán nincs is benne!
- Éppen ezt magyarázom! - mondta türelmesen a Medve. - Hogy nincs benne. Ezért
kell beleírni!
- És szerinted mindent bele kell írni, ami nincs benne? - hadonászott Sámsemék
a Medve orra előtt. - Nincs benne kávédaráló sem! Akkor azt is bele kell írni,
ugye? Meg ekevasat, mert az sincs benne!
- Miért kéne ekevasat meg kávédarálót írni a darabba? - csodálkozott a Pocok. -
Én nem hiszem, hogy itt az erdőben szükség lenne ezekre!
- Ki mondta, hogy bele kell írni? - toporzékolt Sámsemék. - Éppen azt mondom,
hogy ezeket sem kell beleírni!
- De te igenis azt mondtad, hogy kávédarálót meg ekevasat is kell a darabba
írni! - csattant fel a Pocok. - Hát már csak tudom, hogy mit hallottam!
- Na, ebből nekem elegem van! - fújta ki a levegőt Sámsemék. - Csináljon nektek
színházat, aki akar!
- Jó napot, jó napot! - libbent közéjük ekkor Kalicskó. - Hogy megy a próba?
Az állatok elhallgattak. A gonosz Kalicskó érkezése most is félelemmel töltötte
el őket, mint mindig.
- Sehogy. Nincs próba! - közölte mérgesen Sámsemék. - Ezekkel nem lehet együtt
dolgozni!
- Mi az, hogy nem lehet együtt dolgozni? - háborodott fel a Pocok. - Hiszen te
üvöltesz itt, mióta csak elkezdtük! Képzeld! - fordult Kalicskóhoz. -
Mindenféle ekevasat meg kávédarálót akar a darabba írni!
- Kóbor Vitéz meg nincs benne! - ingatta nagy, kerek fejét a Medve.
- Kakukk! - szólalt meg a Bagoly is.
- És mi van a te daraboddal? - jutott eszébe a Nyúlnak. - Sámsemék azt mondta,
hogy használhatatlan.
- Döntsétek el ti! Véletlenül éppen nálam van - mondta Kalicskó, és szárnya
alól egy vaskos papírköteget varázsolt elő.
A színészek mohón kaptak az új darab után. Egy ideig tanácstalanul nézegették,
forgatták a lapokat, majd végül a Róka kibökte. - Mondd, hogyan kell tartani
ezeket?
- Ahogyan csak akarod - tárta szét a szárnyait Kalicskó. - Ebben a darabban
mindenki azt játssza, ami az ábrákról eszébe jut. Ez ugyanis egy igen modern
darab!
- Nekem az jut eszembe róla - dörmögött a Medve óvatosan -, hogy én vagyok a
Kóbor Vitéz.
- Akkor te vagy a Kóbor Vitéz! - vágta rá Kalicskó. - És úgy kóborolsz, meg
vitézelsz, ahogy csak tetszik!
- Igen? - világosodott meg hirtelen a Medve elméje. Csillogó szemekkel
Kalicskóra nézett, és elismerően bólogatott. - Te Kalicskó! Most látom, hogy ez
egy egészen kiváló darab! Megyek is kóborolni! - A többiekre nézett, és büszkén
kihúzta magát. - A Kóbor Vitéz elindul, és megkeresi a mézet! - azzal lassan,
elégedetten elcammogott.
- Nekem meg az jut eszembe arról, ami itt látok - kezdte ravasz ábrázattal a
Róka -, hogy én vagyok a Róka!
- Na, ez aztán nagy fantáziára vall! - röhögött fel a Nyúl. - Semmi mást nem
tudsz kitalálni?
- De igen! - vicsorított a Róka, és óvatosan megindult a Nyúl felé, a színpad
túloldalára. - Például, úgy látom innen a papírokból, hogy szerepem szerint
haladéktalanul fel kell falnom egy nyulat!
- Ajjaj! - kapott észbe a Nyúl. - Az enyém meg sürgősen máshova szólít!
Rohanok! - kiáltotta, de ezt már csak úgy futtában, mert a nyaka közé szedte a
lábát, és nekiiramodott az erdőnek. A Róka meg utána.
- Alakul már a cselekmény! - örvendezett elégedetten a Bagoly. - Most már csak
nekem kell eljátszanom a szerepemet!
- Miért, te nem a kakukkos óra leszel? - kérdezte gyanakodva a Pocok.
- Nem! - nézett rá a Bagoly. - Én leszek a Bagoly. Aki pockot eszik vacsorára!
- De még nincs is este! - kiáltott kétségbe esve a Pocok, és rohanni kezdett,
ahogy csak a lába bírta.
A Bagoly a levegőbe emelkedett, s gyors szárnycsapásokkal a Pocok után eredt.
Kalicskó dermedten nézett a köddé vált színtársulat után.
- Gratulálok, Kalicskó! - nevetgélt Sámsemék. - A darabod főpróbája kitűnően
sikerült! De minden szereplő világgá ment. Hogyan lesz ebből előadás?
