Elmélkedés az élet dolgairól

Szóval csak azt szeretném mondani, hogy erről amit én gondolok. Mert lehet persze érintőlegesen más irányban is elmenni, ha arra van igény, de azért a megfontolás tárgyát ebben a vonatkozással is képezni kell. A lényeg a lényegben, hogy az együtt gondolkodás szerepét kifejezném mindenképpen a világ dolgairól, és amiben élünk. Mert csak ennyi van, amiről nem hiszem, hogy vita lenne, mert mindenki megéli az élet sóját, miközben csak annyit vehet ki a kosárból, amennyiben benne van!

Javaslom ezért, hogy az lenne jó, hogy mindannyian együtt ápolnánk életünk eme kis kertjét a vadvirágtól a barackig, és együtt örülnénk sikerünk zálogának! A cselekvés alapját ugyanis nem kerülhetjük meg, mert ez nem más, mint a szeretet, szeretetünk a másik és valamennyiünk végett! Ha erről mi közösen és egyformán fejezzük ki a szeretetünket, akkor az minden bajon keresztülhajózhatunk az élet tengerén.

Mert sokan hisznek a pénz hatalmában, de az csak talmi ragyogás. Nem segít sehová és senkiből nem emelhet igazán magasra. Csak a szeretet! Ezt jó lenne, ha mindenki egyformának találná, és akkor végre együtt érezhetnénk a változás vitorlájának szelét.

Tudom, hogy ez sokak számára túl egyszerre van, ezért a türelmünk fogyását erősen korlátozni kell. Mindenkinek magának, bár erre nyilván segíthetünk a másiknak, ha túl nehéz. Mert ebben is az összefogás a lényeg! És nem csak magunkkal, meg a másikkal, aki éppen ott van, hanem valamennyiünk vonatkozásában! A széthúzás még soha nem eredményezett eredményt! Vegyük tudomásul, hogy meg kell fogni a másik kezét vagy ahol éppen van, és fel kell emelni magunkhoz , hogy együtt  szállhassunk magasra a jövő fényes motorján!

Tudom, hogy ez nem könnyű, mert könnyebb fészbukon írni a semmiről és hiábavalóságokról fecsegni mindenféle ismeretlennel, aki nem is veszi észre, hogy amit itt mondok, meg hogy ami történik velük valójában, az hogyan. Hogy eliramlik az élet a maga folyásán, ahogy a költő mondja, és csak a semmit tapicskolták lelkesen. De a remény feladását nem szabad elengedni, ez a lényeg benne és ami közös.

Nem tudom, hogy sikerült-e világosságot fogalmaznom, de remélem mindezek ellenére is ki tudjuk majd bontani szeretetünk bimbaját. Együtt, egymásért, egymáshoz.

Köszönöm a figyelmet, amit tanúsít a hallgatás. Jó érzés úgy gondolkodni, hogy ami van, azt arról együtt is tudunk. Sok sikert kívánok a jövőre nézvést mindenkinek, és kívánok minden jót, ami még jöhet!