- Jó napot kívánok, egy Big Mac-et kérek!

- Szendvicset vagy menüt?

Elgondolkodom. Vajon mit nem lehet érteni azon, hogy "egy Big Mac-et"? Ha menüt szeretnék, vajon nem azt mondanám: "egy Big Mac-menüt kérek?" Persze lehet, hogy nem. Hiszen annyiféle ember járkál közöttünk. Nyilván vannak, akik kevésbé jártasak a gyorséttermek választékának világában. Talán csak én vagyok túl szigorú.

Ám amikor már sokadszorra is megtörténik velem ugyanez, vagyis újra meg újra elhangzik a bosszantó kérdés, elhatározom, hogy taktikát váltok.

- Jó napot kívánok, egy Big Mac szendvicset kérek!

A hölgy kedvesen rám mosolyog. Nyilván értékeli a pontos fogalmazást, veregetem magam vállon gondolatban, s elégedetten várom jól kiérdemelt étkemet.

- Adhatom menüben?

És tudom, hogy a csatát megint elvesztettem.

*

- Jó napot kívánok! Tessék mondani van nem csípős comb?

A nem csípős csirkefalatokat váró tartókban alig lézeng néhány darab. Formájukból ítélve farhátak lehetnek. A hölgy azonban alapos. Odamegy, és közelről megszemléli.

- Sajnos nincs - tér vissza. - Csak csípős.

- Akkor kérek öt csirkeszárnyat…

- De az csípős!

- Igen, tudom. És kérnék még egy felső combot.

- Csípőset vagy nem csípőset?

Nagy levegőt veszek.

- Nem csípőset.

A hölgy újra el, majd vissza.

- Csak csípős van…

- Tudom. Így kezdtük.

- Akkor csípőset…?

- Miért, nem csípős van?

- Nincs.

- Akkor kérek egy combot.

Bosszúsan megrázza a fejét, és beüti a gépbe a rendelést.

Végre én nyertem!

Vagyis… egy fenét. Hiszen nem kaptam meg, amit szerettem volna!

Akkor csak egy nyomorult döntetlen…

Vagy lehet, hogy megint én vesztettem?