"Tarkaságok ezek a könyvek, akár a borítók, és átszövi mindegyiket a leleményes humor. Jók a történetek, barátainkká válnak a derekas illetők, szurkolunk a gonoszak ellen - s nekem nem szabad ismertetnem a regény-forma elbeszélésfüzér egyetlen csattanóját sem. Van ilyen, sok!"

Tandori Dezső


"A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző. De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke között."

Szegő András  


"Kevésbé ismert talán, mint Böszörményi, de Tarcsai Szabó Tibor szöszölményi
- amelyben zsurgaborlók, krikszkrakszevő tevék, és egyéb furcsa figurák bukkannak fel egyre -
szintén új színt visznek e nagy elegybelegybe."

Varró Dániel  

 

Í R Á S O K


Megjelent

Az állat én vagyok

című könyvben


Hogyan lett nős pincér a hőscincér



Mért ne lehetnék én pincér?
- tanakodott a hőscincér. -
Legyek talán pereskedő,
kapzsi, lusta kereskedő?
Esetleg egy tudós tanár,
akit minden buta szamár
háta mögött kinevet?
Hallok ilyet eleget!
Mindezekből hősünk nem kért,
s mert bőrébe nem fért,
elindult, hogy pincér legyen.
Átbandukolt völgyön-hegyen,
s megjárt hosszú utakat,
míg végül egy fogadóra akadt.
Aztán alighogy betévedt,
nem várt tovább, sem egy évet,
hónapot, vagy napot,
rögtön pincérruhát kapott.
A tulaj, aki befogadta,
azon nyomban kioktatta:
„A pincér nálam legyen nőtlen!
Arca csak így lesz felhőtlen,
derűs, hogyha kell,
nős pincér nem érdekel!
Azokból már elegem,
mert öl, butít a szerelem,
s nem fog rajta semmi vegyszer.
Igaz, én is félreléptem egyszer.
Nem is volt az szerelem, csak kóstolója,
mégis gyereket hozott a gólya.
Mit beszélek! Gyerek? Lány!
Pusztulna el mindahány!
Nem vettem, csak egyet nőül,
de nyakamon már kettő ül!
Ne is gondolj hát a nőre,
ha maradni akarsz egy időre!"
Fogadkozott hősünk nagyon,
nincsen olyan őrült vagyon,
hogy megnősüljön. Nem ő, soha!
Szakadjon le a potroha,
ha csak egyszer lenne olyan dőre,
hogy gondoljon az esküvőre!
Hősünk fogadkozása hatott.
Arra csak nem gondolhatott,
miként pendül szíve lantja,
ha a tulaj lányát megpillantja!
Pedig végzetessé vált a tette,
hogy pillantását rávetette,
mert megszerették egymást nyomban.
S bár nem a ködös Albionban
éltek messze, távol,
a szerelmi mámor
szemüket ködbe vonta.
Érezte is naponta
szegény hőscincér, a balga:
közelg egyre lakodalma.
Meg is lett hamar a jegyesség,
mert - hogy szemére ne vessék -,
megkérte a leány kezét.
Az apja nézett: ugyan, ezét?
Elbujdokolt józan eszed,
hogy feleségül veszed?
Csápja rövid, háta görbe,
nem tud járni sem, csak körbe,
mert hiányzik vagy másfél lába!
De beszélhetek én, hiába,
kinek igát húzni van kedve,
- keljetek hát egybe!
A templomban megáldotta őket az ég is,
győzött hát a szerelem mégis!
S hogy ifjaink tiszta erényét kíméljem
nem mondom el, mi volt a nászi éjen.
De mert a krónikásnak szólni kell arról is
mi történt pont ott,
a történet végére tegyünk hát
három apró pontot


Ajánlás:

Kinek e pontocskák nem adnak
elég élményt, s főleg nyugodalmat,
az olvasgassa inkább
az idevágó szakirodalmat!