"Tarkaságok ezek a könyvek, akár a borítók, és átszövi mindegyiket a leleményes humor. Jók a történetek, barátainkká válnak a derekas illetők, szurkolunk a gonoszak ellen - s nekem nem szabad ismertetnem a regény-forma elbeszélésfüzér egyetlen csattanóját sem. Van ilyen, sok!"

Tandori Dezső


"A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző. De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke között."

Szegő András  


"Kevésbé ismert talán, mint Böszörményi, de Tarcsai Szabó Tibor szöszölményi
- amelyben zsurgaborlók, krikszkrakszevő tevék, és egyéb furcsa figurák bukkannak fel egyre -
szintén új színt visznek e nagy elegybelegybe."

Varró Dániel  

 

Í R Á S O K


Megjelent

Az állat én vagyok

című könyvben


A CSALÁD anatómiája





Bevezetés

A társadalom legkisebb hasznos építőeleme a család. Egyes elemzők ugyan az egyént tekintik a társadalom alapkövének, azonban könnyen belátható, hogy a nemzetszaporulat szempontjából mégiscsak a család a meghatározó. Mert családon kívül is születnek ugyan gyermekek, azonban e jelenség mögött is a férjek házastársi ágymelegben érlelt szakértelme áll.

Ezzel el is érkeztünk a család legfontosabb tagjához, a férj hez.


1. A férj

A férj 3 meghatározó részegységet tartalmaz, úgymint:

  • fej,
  • torok,
  • potroh.

    A fej alapvető szerepe, hogy a sör befogadására alkalmas szájszervnek helyet biztosítson.

    A torok - vagy tágabb értelemben véve az azt körülvevő nyak - nem más, mint a fej és a potroh közötti folytonossági hiány kiküszöbölésére hivatott alkotórész. Másodlagos funkciójaként említhető, hogy az „Igen, szívem! Úgy lesz szívem!" kezdetű himnikus kinyilatkoztatást kísérő kényszeres bólogatás mozgásszervi lehetőségét biztosítja a férj számára.

    A férj legnagyobb kiterjedésű alkotórésze a potroh , mely a torkon át érkeztetett sörital befogadására és átmeneti tárolására szolgál. A potrohról a teljesség kedvéért megemlítjük, hogy ez hordozza a férj testtől elállva lógó, csupán dekoncentrált és inkoordinált mozgásra képes végtagjait. E funkcionális elemek közül a lábak a sörrel teli hűtőszekrény ismétlődő megközelítésének, a kezek pedig a sörösüveg szájirányba történő helyváltoztatásának folyamatában vesznek részt.

    A potroh mérete a korral folyamatosan növekszik. Bár kétségtelenül elgondolkodtató az a szoros összefüggés, miszerint a potroh mérete és a férj gondolati potenciálja az életkor előrehaladtával azonos mértékben nő, majd az öregedés során szintén azonos ütemben rohamosan csökken, mégis tévedés lenne azt az elhamarkodott következtetést levonni, hogy csakis e testrész foglalhatja magában az értelem csíráit hordozó, sörivástól elsatnyult szervet, az agyat. Az agyat ugyanis nem a potroh, hanem az alatta félénken megbúvó, szemmel alig látható féregnyúlványszerű kitüremkedés hordozza. Ezt bizonyítja az időszakonként jelentkező nyúlványméreti fokozottság tünete is, melyet a fajfenntartás ösztöne által irányítottan az agytevékenység azonnali csökkenése kísér. Nincs másról szó, mint arról, hogy e szerv a két funkció közül mindig csak az egyiket tudja maradéktalanul ellátni, így tehát az agyműködés intenzitásának és a potroh alatti kitüremkedés méretének fordított arányából levonható a következtetés, hogy a férj értelmi központja csak e területen helyezkedhet el.

    Itt kell szólnunk a férj által bevedelt söranyaggal kapcsolatos hangjelenségről, melyet a szakirodalom „böfögés" címszó alatt határoz meg. Szoros párhuzam vonható e spontán megnyilvánulás, valamint a látszólag tudatosabb jellegű másik hangképződmény, a „beszéd" között. Felületes szemlélő hajlamos lehet a beszéd magasabbrendűségét hirdetni a böfögéssel szemben, azonban az elmélyült kutatások bebizonyították, hogy gondolati tartalmát tekintve mindkét hangjelenség azonos értéket képvisel.

    Alapvetően téves tehát az a vélekedés, mely szerint az embert a beszéd különbözteti meg a többi élőlénytől. Valójában éppen a böfögés igazolja a törzsfejlődés elméletének azon megdönthetetlen tézisét, hogy az embert a sörivás emelte ki az állatvilágból.


    2. A feleség

    A férjhez viszonyítva lényegesen csökevényesebb teljesítménnyel rendelkezik a család másik tagja, a feleség.

    E női egyed behozhatatlan hátrányba került a törzsfejlődés egy meghatározott fokán, mikor a sörivás által okozott révület elől az állati ösztönök homályába burkolózó szellemi alultápláltság kábulatába menekült. A sörivás híján a fej pusztán esztétikai szereppel bír, ezért funkcionális szükségtelensége miatt nem is tekintjük a feleség említésre méltó alkotóelemének. A feleség esetében a fej kizárólag abból a célból létezik, hogy hiányában a test ne végződjön olyan hülyén.

    A feleség főbb működő részei:

  • a végtagok,
  • a páros domborulatok,
  • és a férj pénztárcája.

    A feleség legfontosabb funkcionális egységének a végtagokat tekintjük. A kezek és lábak segítik hozzá ugyanis a nőt ahhoz, hogy a különböző házimunkák elvégzésében sikeresen tevékenykedjen, mely feladatokra a férj az állati ösztönösség hiánya okán genetikailag alkalmatlan.

    A páros domborulatokból a feleség 2 darabbal rendelkezik, melyek a test ellenkező oldalán, különböző magasságokban helyezkednek el. Ez az elrendezés szükségszerű célszerűséget takar, ugyanis e domborfelületek eltérő helyzete jelzi a feleség számára a kötelező haladási irányt, vagyis hétköznapi nyelven szólva a nő innen tudja, hogy merre kell mennie. Értelmi képességekkel történő megfelelő ellátottság hiányában azonban a feleség így is gyakran küzd tájékozódási nehézségekkel. Ezen alkalmak végkifejletekor a páros domborulatok az ütközést csillapító zóna szerepét is ellátják.

    A feleség e problémáinak gyökere az agy meglétének hiányában keresendő. A feleség ugyanis nem rendelkezik a férjéhez hasonló potroh alatti kitüremkedéssel, mely, mint láttuk, az emberi értelem központi befogadó tere is egyben. Sőt, ezen az anatómiai tájékon a nőnél inkább egyfajta befelé fordulás figyelhető meg. Ez az agyszervi hiányossága a nőt egyértelműen a férj folyamatos támogatására kárhoztatja, ezért is tapasztalható az a kétségbeesett igyekezet, melyet a nők a házasság mielőbbi létrehozásában tanúsítanak.

    Ugyanakkor ez a családalapítás irányába mutató, kitartó ösztökélés segíti hozzá a feleséget a legfontosabb alkotórész, a férj pénztárcájának megszerzésében.

    Ezen a téren egyfajta uralmi pozícióra való törekvés figyelhető meg a feleség részéről a férj pénztárcája fölötti birtokvágy formájában. Azt a családot, amelyben a feleség ezen uralmi célját nem tudja maradéktalanul megvalósítani, s a pénztárca fölött nem rendelkezik teljhatalommal, csonka családnak nevezzük.

    Ebben az esetben ugyanis a feleségnek éppen a legfontosabb alkotórésze hiányzik. Ezekben a családokban megfigyelhető a korábban már említett „Igen, szívem! Úgy lesz szívem!" kezdetű, férj által megszólaltatott családi himnusz megváltozása az „Adjál már egy kis pénzt, drágám!" refrén monoton ismételgetésére, melynek előadásában kizárólag a feleség ebbéli irányultsága nyilatkozik meg.

    A csonka családok életében különösen fontos szerepet játszanak a páros domborulatok, melyek izgató, lebegőpontos rezegtetése révén a férj altesti duzzadó-tevékenységének fokozottsága érhető el. Ez (mint láttuk) a férfi szellemi hiánytüneteinek növekedését is eredményezi egyben, melynek kihasználásával a feleség a hőn áhított pénztárca megkaparintására tehet szert.

    A családoknak kevesek által tudatosodottan erőpocsékoló és fölösleges koloncként megjelenő tagja a gyermek, vagy súlyosabb esetekben a gyermekek.

    Tanulmányunk ezen pontján meg kell állnunk, és hangsúlyozott komolysággal kell rámutatnunk arra a döbbenetes téveszmére, mely a gyermeket a család glóriájaként minden más fölé helyezve súlyos károkat okoz társadalmunk életében.

    Mert vizsgáljuk meg végre, mit is jelent a gyermek maga!


    3. A gyermek

    Szerkezeti felépítését tekintve a gyermek a vele azonos nemű szülő anatómiájának hiányos és eltorzult léptékű kivetülése. Éppen ezért a tudomány a mai napig is értetlenül áll a feleségeknek e hitvány, tudattalan testdarabok láttán kirobbanó, megmagyarázhatatlan extázisélménye előtt, mely elragadtatott cuppogások révén, a nők alulpozícionált értelemküszöbét jól példázó „ütyülüpütyülü" szövegkörnyezetben nyilvánul meg.

    A gyermek létrehozására irányuló küzdelem ugyanis alapvetően a feleség önpusztító törekvése. E pszeudonormális eltökéltség ismét csak az emberi értelem növekvő hiányát bizonyítja, ha figyelembe vesszük, hogy a gyermeknemzés minden esetben a házastársak tökéletlen példányainak fölösleges duplikációját eredményezi.

    Születése után a gyermek azonnal az ősidők legsötétebb állati nyomorába taszítja nemzőit, akiknek tevékenysége a takarmányadagolás, a trágyakihordás és a „Hagyd már abba az üvöltést, te rohadt kölyök!" szinonimáinak vég nélküli ismételgetésében merül ki.

    A gyermek tudata a szülők értelmi elmaradottságának csökevényes szintjéhez sem ér fel, ezért közöttük a szellemi és az érzelmi kötődés kialakulása biológiailag kizárt. Így aztán nem szorul igazolásra az a tudományos definíció, hogy a gyermek végül is nem más, mint a kőbutaság állapotának jótékony árnyékoltságától óvott élősködő szervezet aki a szülői ostobaság ernyőjének védelme alatt zabálja fel nemzőinek energiáit és életterét. Az élet természetes igazságszolgáltatása nyilvánul meg a gyermek későbbi sorsában akkor, mikor a családalapítás végzetes útjára lép.



    Összefoglalás

    Ezzel a család anatómiájáról készült tanulmányunk végső összefoglalásához jutottunk el. Sajnos nehéz olyan tanulságot levonni, mely az elborzasztó jövőkép reménytelen sivársága alapján nem az élet önkezű eldobására csábítja az olvasót. Távol áll azonban tőlünk, hogy ilyen messzemenő következtetéseket sugalljunk bárki számára is, sokkal inkább bíztató hangvétellel kívánjuk zárni kötetünket.

    Ezért arra szólítjuk fel az olvasót, hogy gondoljon bele: másnak se jobb!

  •