"Tarkaságok ezek a könyvek, akár a borítók, és átszövi mindegyiket a leleményes humor. Jók a történetek, barátainkká válnak a derekas illetők, szurkolunk a gonoszak ellen - s nekem nem szabad ismertetnem a regény-forma elbeszélésfüzér egyetlen csattanóját sem. Van ilyen, sok!"

Tandori Dezső


"A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző. De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke között."

Szegő András  


"Kevésbé ismert talán, mint Böszörményi, de Tarcsai Szabó Tibor szöszölményi
- amelyben zsurgaborlók, krikszkrakszevő tevék, és egyéb furcsa figurák bukkannak fel egyre -
szintén új színt visznek e nagy elegybelegybe."

Varró Dániel  

 

M  E  S  É  K

Részlet

A jajszárnyú fecskerigó

című mesekönyvből


Az Erdei Színház



- Óriási ötletem van! - rontott be Sámsemék izgatottan Pamuhihőkéhez.
- Nocsak! És mi az? - kérdezte Pamuhihőke, akit óvatosságra intettek Sámsemékkel kapcsolatos korábbi tapasztalatai. Ha barátja így lelkesedett valamiért, akkor abból rendszerint nem sült ki semmi jó.
- Elhatároztam, hogy összebékítem az erdő állatait! - hadonászott Sámsemék. - Amik egymást bántják, egymást üldözik, egymást falják!
- Igen? - nézett rá Pamuhihőke, de hangjában nem tündökölt az a lelkesedés, ami Sámseméket oly jól láthatóan áthatotta.
- Bizony! - folytatta tovább Sámsemék az izgatott magyarázatot. - Nem lesz többé egymás ellensége a Nyúl meg a Róka, nem fognak félni az állatok a Medvétől, sőt, egyáltalán senki nem bánt majd senkit! - Sámsemék kerek feje csak úgy piroslott gyönyörűségtől. - És tudod miért? Mert megalakítom az Erdei Színházat! Én leszek a rendező meg az igazgató!
- Nagyszerű - szólt Pamuhihőke óvatosan. - És gondolod, hogy ettől majd összebarátkoznak az állatok?
- Majd meglátod, Pamuhihőke! - mosolygott fölényesen Sámsemék. - Óriási sikereink lesznek! Előadás előadást követ majd, a szereplők pedig messze földön híresek lesznek. Az állatokat összekovácsolja majd a nagy siker, s eszükbe sem lesz egymást gyűlölni.
- Értem... És mondd, Sámsemék, milyen darabot fogtok játszani?
- Hát... - itt Sámsemék egy pillanatra elbizonytalanodott. - Kalicskó ír egy darabot nekünk.
- Mi? - kérdezte felháborodottan Pamuhihőke. - Kalicskó? Pont a gonosz Kalicskó?
- Mit csináljak - vonta meg a vállát Sámsemék tehetetlenül. - Ha egyszer ő az, aki tud darabot írni.
- És miből gondolod, hogy Kalicskó tud színdarabot írni?
- Annyi mindent tud... Gonoszkodni... repülni... némán betoppanni... Miért pont darabot ne tudna írni! Meglátod, ragyogó kis darab lesz! - győzködte Sámsemék.
- Persze - adta fel a hiábavaló küzdelmet Pamuhihőke. - Persze. - Bár élt némi kételkedés a szívében, Pamuhihőke jobbnak látta, ha nem folytatja a meddő vitát legjobb barátjával, akit láthatóan semmi sem tántoríthatott el nagyszerű tervétől.
- No, akkor búcsúzom - paskolta meg barátnőjét vidáman Sámsemék, és mint a gyorsvonat, elrobogott.
Néhány nap múltán Kalicskó elkészült a darabbal. Kezében egy nagy halom papírral beállított Sámsemékhez.
- Kész a mű? - fogadta izgatottan a rendező.
- Kész - bólintott büszkén Kalicskó. - Íme!
Sámsemék remegő kézzel, mohón vette át a papírköteget, és megnézte az első oldalt. Tétován pislogott néhányat, aztán sietve továbblapozott. Egyre gyorsabban és gyorsabban pörgette a lapokat, majd végül elkeseredetten Kalicskóra nézett.
- Mi ez, te Kalicskó?
- Mi lenne? - értetlenkedett a színműíró. - A darabzat maga. A mű.
- Ez? - rázta meg a papírhalmazt Sámsemék. Feje halványan pirulni kezdett. - Ez? Hiszen nincs benne egyetlen szó sem! Csak krikszkrakszok! Vonalak és ábrák! Színes pacnik!
- No-no! - ingatta fejét türelmesen Kalicskó. - Nem pacnizzuk le a művészetet! Ez egy igazi modern színi darab, papírosra vetítve.
- Színi darab? Ha-ha-ha! - kacagott fel keserűen Sámsemék. - Hát hol van itt leírva, hogy mit mondanak a szereplők? Hogy hol játszódik a cselekmény? És egyáltalán: mi a cselekmény? - a kiváló rendező hangja itt elcsuklott, majd kis híján összecsuklott maga Sámsemék is. Remegő kezéből kihullottak a papírdarabok, és lágy lebegéssel beterítették kis kuckójának padlóját.
- Nagyon egyszerű - magyarázta Kalicskó, és elkezdte összeszedegetni művének részeit. - Mint mondtam, ez egy modern darab. Ezért aztán úgy alkottam meg, hogy a szereplők maguk alakítsák ki a cselekményt. Mindenki megkapja ezeket a színes ábrákat, képeket, és ami arról eszükbe jut, azt mondják, és csinálják.
- És tudod, hogy nekem mi jut eszembe ezekről a krikszkrakszokról? - kérdezte vészjósló hangon Sámsemék. Feje már olyan volt, mint egy jól megtermett cékla.
- Mi?
- Az, hogy vidd a darabodat, ahova akarod! És többé be ne tedd ide a lábad! - üvöltötte el magát Sámsemék, és kilökte Kalicskót az ajtón, papírostul, darabostul.
Néhány nap múlva azonban Sámsemék mégiscsak összehívta a színtársulatot.
- Figyelem, figyelem! - kiabálta. - Megkezdjük a próbát!
Az állatok lassan elcsendesültek, és várakozó tekintettel gyülekeztek a kiváló rendező körül.
- Egy igazi erdei darabot fogunk eljátszani, melyet - itt Sámsemék egy kis hatásszünetet tartott -, én írtam.
- Te? - csodálkozott a Pocok. - Nem Kalicskó?
- Nem - mondta Sámsemék, és az emlék hatására felborzolódott a hátán a szőr. - Amit Kalicskó írt, az használhatatlan. Ezért aztán írtam egy másik darabot!
- Jól van, jól van, maradjatok már csöndben! - türelmetlenkedett a Róka. - Inkább azt mondd meg már végre, hogy mit fogok játszani!
- Ha ennyire kíváncsi vagy, akkor felolvasom a szereposztást. Először is, szükség lesz egy kakukkos órára - szólt Sámsemék, és a Bagolyhoz fordult. - Te leszel a kakukkos óra!
- Én? - nézett nagy, kerek szemekkel a Bagoly. - És mi lesz a dolgom?
- Csak annyi, hogy amikor intek, akkor azt mondod: ''kakukk-kakukk, ütött az óra''.
- Jó - bólintott a Bagoly, és mindjárt ki is próbálta. - Kakukk-kakukk, ütött az óra!
- Ez az! - bólintott elégedetten Sámsemék. - Akkor folytassuk a szereposztást! - A Rókához fordult. - Te leszel a Nyúl!
- Micsoda? - rökönyödött meg a Róka. - Hogy lennék én nyúl? Én róka vagyok, és nem holmi ostoba nyúl! Ki hallott már ilyen zagyvaságot!
- Nem azt mondtam, hogy te egy nyúl vagy, hanem azt, hogy a darabban te játszod a Nyulat.
- Sokkal jobban játszanám a Rókát - fortyogott önérzetesen a vörös. - Elvégre mégiscsak egy róka lennék, vagy mi!
- A színháznak éppen az a lényege, hogy senki sem azt játssza, ami valójában - oktatta Sámsemék. - Ha az orvost csak orvos alakíthatná, a beteget meg mindig csak igazi beteg, akkor az nem is színjátszás lenne, hanem maga az élet. Az meg senkit sem érdekel. Tehát nem te leszel a Róka, hanem a Nyúl!
- Én leszek a Róka! - düllesztette ki a mellét büszkén a Nyúl.
- Na, az aztán csodálatos lesz! - vicsorított dühödten a Róka.
- Miért? Azt hiszed nem tudok eljátszani egy ilyen buta, öntelt, semmirekellő állatot, mint amilyen te vagy? - kérdezte fölényesen a Nyúl.
- Én meg majd megmutatom neked, hogy milyen ostoba, tehetetlen kis vakarcs egy Nyúl! - ordította a Róka.
- Elég-elég! - kiabált Sámsemék. - Hagyjátok abba!
- Kérlek szépen! - húzta ki magát elégedetten a Nyúl, és peckesen átsétált a színpad túloldalára. A Róka nem szólt semmit, csak tehetetlenül vicsorgott a Nyúl után.
- Ha megnyugodtatok végre, akkor folytatom a szereposztást - mondta Sámsemék. Szúrós tekintettel körbenézett, majd az orrára tolta olvasószemüvegét, és a papírjaiba kukkantott. - A Pocok lesz a Medve.
- Nagyszerű! - ujjongott fel a Pocok. - Majd csak figyeljetek, hogy milyen ragyogó Medve leszek!
- És én? - dörmögött a Medve. - Én mi leszek?
- Te játszod az Egeret.
- Egeret? - rökönyödött meg a Medve. - Csak nem képzeled, hogy hajlandó vagyok holmi vacak egeret alakítani? Szó se lehet róla! Majd inkább én leszek a Kóbor Vitéz!
Sámsemék felsóhajtott. - Miféle Kóbor Vitéz! A darabban nincs is Kóbor Vitéz!
- Ha nincs benne, hát bele kell írni, hogy legyen benne. - mutatott rá a Medve. - És akkor majd az leszek én! A Kóbor Vitéz.
Sámseméket most már végképp elhagyta a béketűrés. Mérgében a földhöz vágta papírjait, és kiabálni kezdett. - Nekem ne magyarázd meg, hogy mi kell a darabba! Én írtam, én tudom, hogy mi kell bele! Kóbor Vitéz pedig nem kell bele, ezért aztán nincs is benne!
- Éppen ezt magyarázom! - mondta türelmesen a Medve. - Hogy nincs benne. Ezért kell beleírni!
- És szerinted mindent bele kell írni, ami nincs benne? - hadonászott Sámsemék a Medve orra előtt. - Nincs benne kávédaráló sem! Akkor azt is bele kell írni, ugye? Meg ekevasat, mert az sincs benne!
- Miért kéne ekevasat meg kávédarálót írni a darabba? - csodálkozott a Pocok. - Én nem hiszem, hogy itt az erdőben szükség lenne ezekre!
- Ki mondta, hogy bele kell írni? - toporzékolt Sámsemék. - Éppen azt mondom, hogy ezeket sem kell beleírni!
- De te igenis azt mondtad, hogy kávédarálót meg ekevasat is kell a darabba írni! - csattant fel a Pocok. - Hát már csak tudom, hogy mit hallottam!
- Na, ebből nekem elegem van! - fújta ki a levegőt Sámsemék. - Csináljon nektek színházat, aki akar!
- Jó napot, jó napot! - libbent közéjük ekkor Kalicskó. - Hogy megy a próba?
Az állatok elhallgattak. A gonosz Kalicskó érkezése most is félelemmel töltötte el őket, mint mindig.
- Sehogy. Nincs próba! - közölte mérgesen Sámsemék. - Ezekkel nem lehet együtt dolgozni!
- Mi az, hogy nem lehet együtt dolgozni? - háborodott fel a Pocok. - Hiszen te üvöltesz itt, mióta csak elkezdtük! Képzeld! - fordult Kalicskóhoz. - Mindenféle ekevasat meg kávédarálót akar a darabba írni!
- Kóbor Vitéz meg nincs benne! - ingatta nagy, kerek fejét a Medve.
- Kakukk! - szólalt meg a Bagoly is.
- És mi van a te daraboddal? - jutott eszébe a Nyúlnak. - Sámsemék azt mondta, hogy használhatatlan.
- Döntsétek el ti! Véletlenül éppen nálam van - mondta Kalicskó, és szárnya alól egy vaskos papírköteget varázsolt elő.
A színészek mohón kaptak az új darab után. Egy ideig tanácstalanul nézegették, forgatták a lapokat, majd végül a Róka kibökte. - Mondd, hogyan kell tartani ezeket?
- Ahogyan csak akarod - tárta szét a szárnyait Kalicskó. - Ebben a darabban mindenki azt játssza, ami az ábrákról eszébe jut. Ez ugyanis egy igen modern darab!
- Nekem az jut eszembe róla - dörmögött a Medve óvatosan -, hogy én vagyok a Kóbor Vitéz.
- Akkor te vagy a Kóbor Vitéz! - vágta rá Kalicskó. - És úgy kóborolsz, meg vitézelsz, ahogy csak tetszik!
- Igen? - világosodott meg hirtelen a Medve elméje. Csillogó szemekkel Kalicskóra nézett, és elismerően bólogatott. - Te Kalicskó! Most látom, hogy ez egy egészen kiváló darab! Megyek is kóborolni! - A többiekre nézett, és büszkén kihúzta magát. - A Kóbor Vitéz elindul, és megkeresi a mézet! - azzal lassan, elégedetten elcammogott.
- Nekem meg az jut eszembe arról, ami itt látok - kezdte ravasz ábrázattal a Róka -, hogy én vagyok a Róka!
- Na, ez aztán nagy fantáziára vall! - röhögött fel a Nyúl. - Semmi mást nem tudsz kitalálni?
- De igen! - vicsorított a Róka, és óvatosan megindult a Nyúl felé, a színpad túloldalára. - Például, úgy látom innen a papírokból, hogy szerepem szerint haladéktalanul fel kell falnom egy nyulat!
- Ajjaj! - kapott észbe a Nyúl. - Az enyém meg sürgősen máshova szólít! Rohanok! - kiáltotta, de ezt már csak úgy futtában, mert a nyaka közé szedte a lábát, és nekiiramodott az erdőnek. A Róka meg utána.
- Alakul már a cselekmény! - örvendezett elégedetten a Bagoly. - Most már csak nekem kell eljátszanom a szerepemet!
- Miért, te nem a kakukkos óra leszel? - kérdezte gyanakodva a Pocok.
- Nem! - nézett rá a Bagoly. - Én leszek a Bagoly. Aki pockot eszik vacsorára!
- De még nincs is este! - kiáltott kétségbe esve a Pocok, és rohanni kezdett, ahogy csak a lába bírta.
A Bagoly a levegőbe emelkedett, s gyors szárnycsapásokkal a Pocok után eredt.
Kalicskó dermedten nézett a köddé vált színtársulat után.
- Gratulálok, Kalicskó! - nevetgélt Sámsemék. - A darabod főpróbája kitűnően sikerült! De minden szereplő világgá ment. Hogyan lesz ebből előadás?