Segítség, megszöktünk!

- meseregény -
Faltisz Alexandra rajzaival
General Press Kiadó, 2007.

Mi a legfontosabb egy anyának? Természetesen, hogy férjhez adja egyetlen leányát. Ez a célja Zsíros Bödönce királynőnek is. Berzenkedő férjének, Amorf királynak bizony nem marad más választása, mint versenyt hirdetni a királykisasszony, Tilinti kezéért (no és persze a fél királyságért). Ám ahogy ilyenkor lenni szokott, a királylány szíve Milkóért, a pásztorfiúért repes. El is szöknek a palotából, hogy az Elátkozott Világban kérjenek segítséget Kerpeléti Áskompáskomtól, a gömböc varázslótól.
A versenyre érkező kérők - a derék Dáridó, a díjbirkózó Csöppöttöm fivérek, Zsurgaborló a mágus, és Hosszú Sánc, a kalapos indián - nyomban a szökött pár után erednek. Szuszmanók, kacagással táplálkozó koboldok, kerekes ágyemberek, pöttymadarak és egyéb furcsa figurák keresztezik a menekülő pár és üldözőik útját. S miután mindenki átküzdötte magát a különböző kalandokon, az öreg Kaporszakállú futóedzésén, a Játékvároson, a lápvirágok rétjén és a sínekben lakó emberkék világán, végül arra is fény derül, hogy legyőzi-e Amorf király furfangja a kevély Zsíros Bödönce erős akaratát…




A kacagó koboldok

- részlet a könyvből -

Tilinti és Milkó megdöbbenve tapasztalták, hogy szinte meg se tudnak moccanni. Mintha mázsás súly nyomná tagjaikat. Mozdulataik lelassultak, majd megtorpantak a levegőben. Aztán minden elsötétült előttük, s aláhullottak a tudattalanság mély mocsarába…
Mikor magukhoz tértek, egy tisztás szélén találták magukat. Tagjaikat erős indákból sodrott kötél fonta gúzsba. A tisztás közepén három furcsa kis szerzet ugrabugrált.
- Felébredtek, hihihi - vihogott az egyik. Kerek, piros füle hatalmas lángosként lebegett a feje körül. Kinyújtotta a nyelvét Milkó felé. - Búúú!
- Éppen ideje! Már nagyon éhes vagyok! - szólt türelmetlenül a másik, aki olyan kövér volt, hogy ha nincsenek lábai, tán még el is gurul. - Laboda! - fordult a harmadikhoz. - Mit csináljunk belőlük? Rántott csirkeszárnyat vagy babfőzeléket?
- Ti kik vagytok? - szedte össze magát Tilinti. - És miért kötöztetek meg bennünket?
- Kacagó koboldok vagyunk. Röviden csak kacagoldok - mondta büszkén Laboda, a harmadik apróság, aki láthatólag a csöpp emberek vezetője volt. Két társára mutatott. - Ők a fivéreim: Cibere és Guriga. És azért kötöztünk meg benneteket, hogy ne tudjatok elszökni. Az éjszakából szőtt hálót is azért dobtuk rátok - bár ezt igazán magatoktól is kitalálhattátok volna…
- De mit akartok tőlünk?
- Semmi különöset, hihihi - kacarászott tovább a piros fülű, akit Cibere néven mutatott be a fivére -, csak megenni.    tovább...