|
|
"Tarkaságok ezek a könyvek, akár a borítók, és átszövi mindegyiket a
leleményes humor. Jók a történetek, barátainkká válnak a derekas
illetők, szurkolunk a gonoszak ellen - s nekem nem szabad ismertetnem a
regény-forma elbeszélésfüzér egyetlen csattanóját sem. Van ilyen, sok!"
Tandori Dezső
|
"A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző.
De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy
kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke
között."
Szegő András
|
Az író humorral és bölcsességgel átszőtt meséi élvezetesek,
mulatságosak, izgalmasak, alkalmasak arra, hogy felébresszék a gyerekek
kíváncsiságát és fejlesszék intellektusát, vagyis maradéktalanul
megfelelnek a "jó mese" kritériumainak.
Boldizsár Ildikó
|
|
|
|
|
|
|
Segítség, megszöktünk!
- meseregény -
|
Faltisz Alexandra rajzaival
General Press Kiadó, 2007.
|
Mi a legfontosabb egy anyának? Természetesen, hogy férjhez adja egyetlen
leányát. Ez a célja Zsíros Bödönce királynőnek is. Berzenkedő férjének, Amorf
királynak bizony nem marad más választása, mint versenyt hirdetni a
királykisasszony, Tilinti kezéért (no és persze a fél királyságért). Ám ahogy
ilyenkor lenni szokott, a királylány szíve Milkóért, a pásztorfiúért repes. El
is szöknek a palotából, hogy az Elátkozott Világban kérjenek segítséget
Kerpeléti Áskompáskomtól, a gömböc varázslótól.
A versenyre érkező kérők - a derék Dáridó, a díjbirkózó Csöppöttöm fivérek,
Zsurgaborló a mágus, és Hosszú Sánc, a kalapos indián - nyomban a szökött pár
után erednek. Szuszmanók,
kacagással táplálkozó koboldok, kerekes ágyemberek, pöttymadarak és egyéb
furcsa figurák keresztezik a menekülő pár és üldözőik útját.
S miután mindenki átküzdötte magát a különböző kalandokon, az öreg
Kaporszakállú futóedzésén, a
Játékvároson, a lápvirágok rétjén és a sínekben lakó emberkék világán, végül
arra is fény derül, hogy legyőzi-e Amorf király furfangja a kevély Zsíros
Bödönce erős akaratát…
|
A kacagó koboldok
- részlet a könyvből -
Tilinti és Milkó megdöbbenve tapasztalták, hogy szinte meg se tudnak moccanni.
Mintha mázsás súly nyomná tagjaikat. Mozdulataik lelassultak, majd megtorpantak
a levegőben. Aztán minden elsötétült előttük, s aláhullottak a tudattalanság
mély mocsarába…
Mikor magukhoz tértek, egy tisztás szélén találták magukat. Tagjaikat erős
indákból sodrott kötél fonta gúzsba. A tisztás közepén három furcsa kis szerzet
ugrabugrált.
- Felébredtek, hihihi - vihogott az egyik. Kerek, piros füle hatalmas
lángosként lebegett a feje körül. Kinyújtotta a nyelvét Milkó felé. - Búúú!
- Éppen ideje! Már nagyon éhes vagyok! - szólt türelmetlenül a másik, aki olyan
kövér volt, hogy ha nincsenek lábai, tán még el is gurul. - Laboda! - fordult a
harmadikhoz. - Mit csináljunk belőlük? Rántott csirkeszárnyat vagy babfőzeléket?
- Ti kik vagytok? - szedte össze magát Tilinti. - És miért kötöztetek meg
bennünket?
- Kacagó koboldok vagyunk. Röviden csak kacagoldok - mondta büszkén Laboda, a
harmadik apróság, aki láthatólag a csöpp emberek vezetője volt. Két társára
mutatott. - Ők a fivéreim: Cibere és Guriga. És azért kötöztünk meg benneteket,
hogy ne tudjatok elszökni. Az éjszakából szőtt hálót is azért dobtuk rátok -
bár ezt igazán magatoktól is kitalálhattátok volna…
- De mit akartok tőlünk?
- Semmi különöset, hihihi - kacarászott tovább a piros fülű, akit Cibere néven
mutatott be a fivére -, csak megenni.
tovább...
|
|
|
|
|
|
|