"Tarkaságok ezek a könyvek, akár a borítók, és átszövi mindegyiket a leleményes humor. Jók a történetek, barátainkká válnak a derekas illetők, szurkolunk a gonoszak ellen - s nekem nem szabad ismertetnem a regény-forma elbeszélésfüzér egyetlen csattanóját sem. Van ilyen, sok!"

Tandori Dezső


"A Pamuhihőke és Sámsemék remek könyv. Érdekes. Csodálatos. Lenyűgöző. De miért ne lehetne emellett valami más is? Nem nagyon, csak egy kicsit. Mint amilyen különbség van a Hamupipőke és a Pamuhihőke között."

Szegő András  


"Kevésbé ismert talán, mint Böszörményi, de Tarcsai Szabó Tibor szöszölményi
- amelyben zsurgaborlók, krikszkrakszevő tevék, és egyéb furcsa figurák bukkannak fel egyre -
szintén új színt visznek e nagy elegybelegybe."

Varró Dániel  

 

M  E  S  É  K

Részlet a

Segítség, megszöktünk!

című mesekönyvből


A kacagó koboldok



A mesekönyv két szökevény kalandjairól szól. Tilinti királylány és szerelmese, Milkó megszöknek a palotából, hogy az Elvarázsolt Erdőben megkeressék Kerpeléti Áskompáskomot, a varázslót, akitől segítséget remélnek. Eközben egyszer csak furcsa dolog történik velük...


Tilinti és Milkó megdöbbenve tapasztalták, hogy szinte meg se tudnak moccanni. Mintha mázsás súly nyomná tagjaikat. Mozdulataik lelassultak, majd megtorpantak a levegőben. Aztán minden elsötétült előttük, s aláhullottak a tudattalanság mély mocsarába…
Mikor magukhoz tértek, egy tisztás szélén találták magukat. Tagjaikat erős indákból sodrott kötél fonta gúzsba. A tisztás közepén három furcsa kis szerzet ugrabugrált.
- Felébredtek, hihihi - vihogott az egyik. Kerek, piros füle hatalmas lángosként lebegett a feje körül. Kinyújtotta a nyelvét Milkó felé. - Búúú!
- Éppen ideje! Már nagyon éhes vagyok! - szólt türelmetlenül a másik, aki olyan kövér volt, hogy ha nincsenek lábai, tán még el is gurul. - Laboda! - fordult a harmadikhoz. - Mit csináljunk belőlük? Rántott csirkeszárnyat vagy babfőzeléket?
- Ti kik vagytok? - szedte össze magát Tilinti. - És miért kötöztetek meg bennünket?
- Kacagó koboldok vagyunk. Röviden csak kacagoldok - mondta büszkén Laboda, a harmadik apróság, aki láthatólag a csöpp emberek vezetője volt. Két társára mutatott. - Ők a fivéreim: Cibere és Guriga. És azért kötöztünk meg benneteket, hogy ne tudjatok elszökni. Az éjszakából szőtt hálót is azért dobtuk rátok - bár ezt igazán magatoktól is kitalálhattátok volna…
- De mit akartok tőlünk?
- Semmi különöset, hihihi - kacarászott tovább a piros fülű, akit Cibere néven mutatott be a fivére -, csak megenni.
- Ti emberevő koboldok vagytok? - szörnyülködött Milkó.
- Dehogy! Nem eszünk embert. Viszont tudunk varázsolni! Ezért fogunk ropogós malacsültet varázsolni belőletek hagymás tört krumplival és kovászos uborkával! - nyalta meg a szája szélét sóváran a kövérebbik testvér, Guriga. - Vagy rántott békacombot sült krumplival és uborkasalátával. Vagy fogast Orly módra rizzsel és…
- Nem! - kiáltott közbe Cibere. - Inkább petrezselymes burgonyával! Imádom a krumplit! És a málnaszörpööööt! Laboda! Varázsoljunk belőlük málnaszörpöt is! Kéééérlek!
Tilinti kétségbeesetten rángatta köteleit.
- De miért kellünk ehhez mi? Miért nem varázsoltok magatoknak valamit csak úgy?
Guriga felnevetett.
- Csak úgy? A semmiből? Hát mit képzelsz te? Semmiből nem lehet valamit varázsolni!
- Hogy-hogy nem lehet! - csodálkozott Milkó. - Azt varázsolsz, amit akarsz, nem?
- Persze. De csak valamiből! Az egyik dologból valami másikat. Az energia- és anyagmegmaradás törvénye a varázslatokra is érvényes! Energia és anyag nem vész el, csak átalakul. Valami mássá. Például töltött káposztává!
- Nyughass már! - mérgelődött Laboda. - Nem lehet csak úgy, hipp-hopp elvarázsolni őket!
- Miért ne lehetne? Nézd csak meg! - A kis kobold tett egy kört a kezével, és Milkó hirtelen eltűnt. Helyén egy tányér bableves gőzölgött. - Fiiiiinom csülkös bableves! Juj, de szeretemmmm!
Laboda mérgesen felmordult.
- Megmondtam, hogy nem! - Ingerülten intett egyet, mire csodák csodájára újra Milkó üldögélt Tilinti mellett. Hiába no, ezek a koboldok értették a dolgukat, azt meg kell hagyni!
Milkó értetlenül nézett körül, mint aki mély álomból ébred.
- Mi történt velem?
- Bableves lettél - rebegte rémülten Tilinti.
- Szegény szerelmem - sóhajtott magában Milkó. - Megbolondult a félelemtől… Az előbb az egerek, most meg a bableves!
- De akkor meg mikor eszünk? - kérdezte panaszosan Guriga. - Éhes vagyok!
- Előbb meg kell tartani a tárgyalást! - nézett rá szigorúan Laboda. - Ha a bíróság úgy dönt, hogy bűnösök, akkor elvarázsolhatjuk őket!
- Tárgyalást? - szólt közbe Tilinti. - De hát mi a vád ellenünk?
- Azt még nem tudom - vonta meg a vállát Laboda. - De majd csak kitalálunk valamit!
- És hol a bíróság?
- Itt. Mi vagyunk a bíróság! Nézzük csak… Ki legyen a bíró?
- Én! - ágaskodott Guriga. - Én leszek a bíró!
Peckesen előrelépdelt, és ünnepélyes arccal az összekötözött pár felé fordult.
- Ezennel elítéllek benneteket vacsora végeztéig tartó felfalásra. Legyen belőletek, mondjuk…
- Állj, állj, állj! - lépett közbe Laboda. - Ez így nem jó! Nem lehet mindjárt az ítélettel kezdeni!
- Miért ne lehetne? - méltatlankodott Guriga. - Ha egyszer én vagyok a bíró! Elítélem őket, és kész!
- Ez így nem szabályos - magyarázta Cibere. - Kell vádló…
- Ügyész - javította ki Laboda.
- Jó. Kell ügyész és védő is!
- Értem - ráncolta össze a homlokát Guriga. Látszott hogy erősen töri az fejét. De azért nem törte egészen össze.
- Akkor… én leszek a védő!
- Legyél! - sóhajtott fel Laboda. Lassan kezdett elege lenni az egészből. - Én majd bíráskodom.
- Mint a vádlottak védője, halálra történő zabálás ítéletét kérem a tisztelt bíróságtól! Javaslom…
- Guriga! - vesztette el a türelmét Laboda. - Neked védened kell őket, nem ítéletet kérni!
- Éppen azt csinálom! Megvédem őket az elfogyasztás elkerülésétől!
- Majd kérek rájuk ítéletet én! - szólt közbe Cibere. - Elvégre én vagyok az ügyész!
Összevonta szemöldökét, kicsit elgondolkodott, majd komor hangon folytatta.
- Azzal vádolom e két földi személyt, hogy betörtek földünkre…
- Mi nem törtünk be sehova, csak éppen erre jártunk! - kiáltott kétségbeesetten Milkó.
- … és zöldre festették növényeinket!
- Nem is festettük zöldre!
- Nem? - kérdezte drámai hangon Cibere. Két kezét színpadiasan széttárva körbefordult a tisztáson. - Hát nézzetek csak körül! Nem zöld-e minden fű, fa és bokor?
- Vagyis befestették! - türelmetlenkedett Guriga. - Na gyerünk, Laboda, hozd meg az ítéletet!
- A védő nem kíván semmit felhozni a vádlottak védelmére? - húzta fel a szemöldökét fenyegetőn a bíró.
Guriga elbizonytalanodott.
- A védelmükre?… De biztosan…
- Halljuk!
- Ööö… úgy gondolom, hogy védenceim teljesen… ööö.. izé… ártatlanok…- itt a védő elhallgatott, majd kisvártatva dühösen kirobbant. - De hát hogy lehetnének ártatlanok, ha egyszer éhes vagyok!
Laboda mérgesen bökött Guriga mellére.
- Megmondtam, hogy rendes tárgyalást akarok! Tessék védeni őket!
- Én meg megmondtam, hogy enni akarok! - ordította az arcába Guriga.
A két kacagold végtelen dühvel meredt egymásra, s a következő másodpercben már lendültek is a varázskezek.
- Neee! - lépett közéjük kétségbeesetten Cibere, de már elkésett. Az ujjakból szikrák pattantak ki, melyek keresztülszáguldottak a középen álló kis kacagoldon, és pattogva állapodtak meg a két haragvó testvér testén. A következő pillanatban a koboldok helyén nem maradt más, csak három füstölgő, fekete hamukupac.
Tilinti és Milkó testéről lepattantak a kötelek, s ők hitetlenkedve bámulták a koboldok kihűlő helyét.
- Futás! - tért magához Milkó. Megragadta Tilinti kezét, és sietős léptekkel behúzta magával az erdő fái közé.
Néhány perccel később a hamukupacok szikrázni, pattogni kezdtek, és egyszer csak hopp!, ott állt a három kobold.
- Jól rászedtük őket, hahaha - hahotázott Cibere. - Még hogy rántott békacombot csinálunk belőlük!
- Ezek tényleg azt hitték, hogy meg akarjuk enni őket! - kacagott Guriga is.
- Hát sohasem hallottak róla, hogy az Elátkozott Világban semmi sem az, aminek látszik? - fetrengett a földön hasát fogva Laboda. - Még annyit se tudnak, hogy a kacagoldok nem étellel, hanem nevetéssel táplálkoznak!
- Hihihi, hahaha!
- Brühühi, jaj, de tele vagyok!
- Mindjárt kipukkadok!
És a három kobold a hasát fogva még hosszú percekig hahotázott a tisztás közepén. Ebédeltek.