Pamuhihőke és Sámsemék

Egyedi mesevilág tárul az olvasók elé csupa szeretetre méltó szereplővel, akik az önzetlenség, a szeretet és a barátság tündérvilágában élnek. Emberszerű meselények, mindannyian az Össze-Vissza Erdő lakói. Amikor Pamuhihőke legjobb barátja, Sámsemék megbetegszik, a kislány hosszú vándorútra indul, hogy megszerezze az egyetlen orvosságot: a kencefice-csudamice kapszulát. A bámulatos kalandok és pompázatos helyszínek varázslatos hangulatot árasztanak, akárcsak a szereplők nevei, mint pl.: Teringette Pukladár, Pöntyöröszi Nyoszó vagy Kalicskó. A mesék során az is kiderül, kik azok a szoborkányok, és hogy mire képes egy Repülőkopter. (Cicero Kiadó)

Aki egy kicsit is ismeri, az semmiképp sem állíthatja, hogy a szomorúság rendszeres albérlője lenne Sámsemék lelkének. Ám amikor Pamuhihőke felkereste az egyik reggel, mégis valami ilyesmit tapasztalt. Sámsemék ugyanis csak feküdt az ágyában és sóhajtozott. Valamint búslakodott. Még a vak is láthatta messziről, hogy igen szomorú és fenemód bánatos. Csak úgy sorvadozott a nagy keserűségtől, és jajgatott, emésztette magát egyre. Hiába szólította, kérlelte Pamuhihőke, Sámsemék még csak rá se hederített. Rá se bagózott. Mintha ott se lett volna. Így hát Pamuhihőke fogta magát és elszaladt Pöntyöröszi Nyoszóhoz, aki az erdei állatok műkedvelő doktora volt. Igaz, néha kicsit morgós, kicsit mogorva, de azért szerette mindenki, mert ha bajban voltak, segített rajtuk. Fizetséget sem kért a betegtől, csak annyit, hogy mondjon el egy mesét. Ez volt ugyanis Pöntyöröszi Nyoszó gyengéje: egyszerűen imádta a meséket. Az erdei doktor alaposan megvizsgálta Sámseméket, megnézte a nyelvét, szemét, meghallgatta szívének lusta kalapálását. Sőt még a fülébe is belekukkantott. Aztán csak csóválta a fejét, ingatta jobbra-balra. Fel és le. Majd ismét jobbra-balra. Végül így szólt.